Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)
a lyukkártyás szövőgépek pedig ugyanakkor a korlátlan textilmintázás lehetőségeit. A ponyva vitathatatlanul textiltermék. A megszületett művek - az anyaghasználat miatt viszonylag homogén csoportot alkotva - az eltérő művészi felfogásokat még inkább kihangsúlyozzák. Köszönetet mondunk a kiállítás ötletét magukévá tevő művészeknek, hogy a felkérést elfogadták. Köszönjük a ponyvagyűjtésben részt vevő magánszemélyeknek és vállalatoknak, hogy a Textilmúzeum részére a szükséges használtponyva-mennyiséget díjmentesen átadták. Budapest, 2008. július 10. Vajk Éva laundries, irons and other novelties of textile industry; while punch-card-controlled weaving machines introduced the possibility of limitless textile patterning. And tarpaulins are unquestionably textile products. The use of roughly homogeneous material was a good basis to stress different artistic concepts. We would like to thank the artists for embracing the idea of the exhibition and accepting the invitation. And we also express our thanks to the individuals and companies taking part in collecting tarpaulins and offering the Textile Museum the material needed for the exhibition free of charge. Budapest, July 10, 2008. Éva Vajk Mi is az a ponyva? a definíciószerű meghatározást kellene H adni, akkor a ponyva egy műszaki textília, amely a len- és kenderipar legjellemI I zőbb gyártmánya. Készülhet pamutból, lenből, kenderből, félkenderből és ezek keverékeiből. Napjainkban elterjedtebb és szélesebb körben preferált a szintetikus ponyvaszövet és ennek számtalan változata. A ponyva több, mint textiltermék. Egy olyan építészeti és kulturális hordozóelem, amely direkt vagy indirekt módon alakítja, átformálja, színesíti a tárgyi, vizuális és urbánus környezetünket. Milyen ponyvatermékekkel találkozna a kutató, ha visszautazhatna egy képzeletbeli időalagúton? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, az ókori civilizációk nyüzsgő poliszainak piacain kezdhetjük szemlélődésünket. Az utcakép egyik meghatározó eleme az előtető, ponyvatető és az árusítóbódé. Megtalálható az ókori Pompeji utcáin (a pallaárusok standjai), a középkori város piacain (a kézművesek leterített ponyvái), a XIX. századi európai nagyvárosok sikátoraiban és belvárosaiban (felállított kioszkok) éppúgy, mint a modern metropolisok nyüzsgő centereiben (hot dog és virágárusok). Különösen látványos és elmaradhatatlan eleme a századfordulós budapesti utcáknak, ahol színes, csíkos napernyők díszelegtek a városi fagylaltozók előtt, vagy a Belváros sétálóutcáiban egymást követték a vendéglők és kávézók tarka előtetői és kirakati reluxái (Ágai Adolf írásai, az 1890-es évek zsurnalisztáinak beszámolói). A régi vásárok világát, kofastandjait, kofabódéit és elárusítópaviWhat is tarpaulin? f we have to provide a définition of tarpaulin or canvas, they are industrial textiles, the most characteristic products of flax and hemp industries. They can be made of cotton, flax, hemp or semihemp and their mixtures. Nowadays the most broadly used and preferred types are synthetic canvases in their countless varieties. Tarpaulin is not only a textile product. It is an architectural and cultural carrier that forms, transforms and colours our material, visual and urban environment directly or indirectly. What are the canvas products the researcher might find if he or she could travel back in time? To get an answer, we can start looking around in markets of ancient civilizations. Canopies, canvas covers and vendors' stalls are definitive elements of street vistas. We can find them in the streets of Pompeii (palla merchants' stalls), in medieval markets (artisans' canvases laid on the ground), in narrow alleys and downtowns of 19th century European cities (kiosks) as well as in the swarming centres of modern metropolises (hot dog sellers and florists). They were spectacular and ubiquitous elements of the streets of Budapest around 1900, where colourful striped parasols stood outside icecream shops and one could see coloured canopies and canvases of restaurants and cafes all over downtown pedestrian precincts. (Writings of Adolf Ágai and other journalists of the 1890s). The atmosphere of old markets with their stalls was captured by Mór Erdélyi's photos in the early 1900s and Imre Dankó descibed with sociographical exactitude the stall types and alleys of Marosvásárhely main market, where artesans
