Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)

poliamid ponyvaszövetek feltalálása az 1930-as években történt. Az '50-es évektől egyre nagyobb mennyiségben gyártották, és a felhasználásuk ská­lája is bővült. A csillogó, arany- és ezüstszínű szö­vetek 100% műanyagból készültek, préseléssel, esetenként elasztán hozzáadásával, amelytől rugal­mas lett, testre simuló. A diszkókirálynők kedvelt viselete a szintén ponyvaként számon tartott lakk (mű) bőr volt (Donna Summer). A klubok, szórako­zóhelyek bútorzata PVC-ponyva és színes műbőr borítást kapott. A 70-es évek különösen kedvelte a feltűnő színeket, a vörösöket, sárgákat, lilákat. A színek intenzitásának fokozódása később, a punk­kultúra térnyerésével nőtt, ekkor már a sárgák ne­onszerű citromjai mellett egyszerre jelent meg a püspöklila és a fűzöld. Az éjszakai partivilág újabb állomásai a szintén klubokból induló technó- és rave irányzatok voltak. Követőik feltűnő színű PVC­nadrágban, -szoknyában, -kabátban jártak-keltek. A legmodernebb „gépzenéhez" hozzátartozik a „gé­piesített" öltözködés, amelyet nagymértékben be­folyásolt a vizuális művészet és a média. Olyan kul­tikussá vált filmek díszletei és jelmezei épültek be a partiöltözékekbe, mint H. R. Giger Alien álmai és mechanikus gépszörnyei, a biomechanikus rémál­mok. (Az ezüstszín napjainkban is virágkorát éli mint a gépek uralta kultúra színbeli leképzése.) A mesterséges fények és színek elengedhetetlenek a technó világában, így a sárga és rikító neonok a XXI. század védjegyévé váltak. A nagyvárosi vizu­ális interkulturalitás helyet ad egy specifikus szóra­kozóhely-típusnak, és az ehhez szervesen kapcso­lódó szubkultúrának. Ez az európai nagyvárosok (keleti) metropolisszá növő és naponta változó épü­letei között bújik meg, és a legalternatívabb, fiata­lok által terjesztett és életre hívott közösségi hely­ként üzemel. Általában lebontásra váró épületek, bérházak emeleti és földszinti udvari helyiségei szol­gálnak táncteremként. Olykor egy egész épület a bérház-zeneklub (volt West Balkán), máskor egy udvart építenek be ideiglenes ponyvapavilonnal, ponyvasátorral (Szimpla Kert), de megesik, hogy a kerthelyiség és az alsó épületszárny kerül összevo­násra pódiummá vagy étteremmé (volt Kultiplex). Az utóbbi esetében a kertrészt kívülről színes pony­vafallal kerítették körül, amelyet a városi „street­art" védjegyeit deklaráló graffitik díszítenek. A fal­festészet és a nagyvárosi, illetve peremkerületek­ben „űzött" graffiti-art az átmenetileg funkcionáló „bérház-szórakozóhelyek" egyik jellemző vizuális eleme. Emellett a modern kor „üzenőfala", amin keresztül a zenei hiphop irányzatot követő fiatalok gyors reakcióit követhetjük nyomon: a média által gerjesztett állandó információ- és reklámdömping­re, a politikai nézetek megnyilvánulására... stb. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom