IGEN-NEM A Ferenczy Noémi-díjas textilművészeknek meghirdetett Jacquard pályázat kiállítása 2002. február 5. – március 10. kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2002)

A szövés fejlődéstörténetében jelentős állomás volt a francia származású Joseph-Marie Jacquard (1752-1834) találmánya, a Jacquard-szövőgép (1805). Szövőszéke óriási lendületet adott a textilipar forradalmának, és azóta is a modern automatikus szövőgép alapjául szolgál. Találmányának jelentősége abban rejlik, hogy egyetlen lábító lenyomásával mind a mintaképzés, mind a szádképzés, mind pedig a kártyaváltás elvégezhető. A szerkezet működése mentesítette a szövőket a bonyolult munkafogásoktól, így teljes figyelmüket a szövet kialakítására fordíthatták. A Jacquard-szövőgép lyukkártyákkal működött, így tetszés szerinti mintát tudtak automatikusan szőni az anyagba. • A módszert, a lyukkártyát később már analitikus gépek információinak szállítására, számológépek adatrögzítésére is felhasználták. A digitális számítógépek adatainak bevitelére szolgáló eszközök között is helyet kaptak a lyukkártyák. • A 2001. elején a megújult Textilmúzeum Alapítvány Kuratóriuma és Vajk Éva igazgató asszony (textilművész) olyan szakmai koncepciót dolgozott ki - a korábbi gyakorlattól eltérően - hogy a textiles szakma területén alkotó iparművészeket, képzőművészeket a múzeum tevékenységébe bevonja, munkáikat bemutassa. Ennek a programnak első reprezentatív bemutatója a Jacquard-kártya ihlette IGEN-NEM című kortársművészeti kiállítás. A meghívás most a Ferenczy Noémi-díjjal jutalmazott textilművészekre szorítkozik, de tervükben ugyanerre a tematikára kiírt országos pályázat is szerepel. • A kiállítás kapcsán a Textilmúzeum „leletmentő" feladatra is vállalkozott. A lyukasztott raszterrel rendelkező, leselejtezett papír-karton lyukkártyákat megmentette az enyészettől, a gyűjtemény darabjai lettek, egy részüket pedig a művészek rendelkezésére bocsátották. • A kiállítás koncepciójának lényege: a tudomány/technika és művészet egységben láttatása. És megszülettek a „MÜVEK", melyek „hordozója" a konzervált lyukkártya. • Ezek a kártyák digitális képnek is felfoghatók. • A digitális kép a technikai képfajták sorában az első „anyagfüggetlen" kép. A képek digitalizálásával azoknak minden tárgyszerű tulajdonsága megszüntethető. A látható világ bármely részlete egyszerre megjeleníthető, izgalmas variációk lehetőségét kínálja. A Jacquard kártya komplex üzenetek hordozója is lehet. • A „nyersanyag" a lyukkártya képekké, objektekké, tehát műalkotássá való formálása a művészek feladata. Az alkotók a „lyukkártya médium" új típusú értelmezésére, művészi felhasználására koncentrálnak. A digitális kép az első, valóban emberi találmánynak tekinthető képfajta: olyan gondolatkísérlet, mely a végtelenül öszszetett „látvány" igen-nem alakra hozott egységesítésével magát a „képcsinálás metanyelvét", s nem csupán technológiáját hivatott megvalósítani. • A XX. század végére újra előtérbe került az eklektika, vagy ha úgy tetszik a posztmodern, amely a különféle koncepciók elemekre bontása, majd újbóli összerakása, keveredése új paradigmák szerint. Az IGEN-NEM címet viselő, a Jacquard kártyák felhasználására meghirdetett kiállításon a művészek gondolkodásmódjukkal, kísérletező-kedvükkel, a kombinációk, variációk sorával új formai és tartalmi horizontokat nyitnak meg az Igen-nem ellentét fogalmával. Az egység, a fontosság, az illeszkedés vágya új rendszereket épít fel. Vannak, akik műveikben a tradicionális kultúra emberközeli hangulatát idézik, vannak, akik a populáris kultúra megjelenési formáira és tartalmára reflektálnak, vannak akik az apró lyukakon keresztül átszűrődő fényforrásra helyezik a hangsúlyt, s vannak, akik a térés időbeliség újfajta összekapcsolására törekszenek. • A kiállító művészek a véletlen és tudatos alakítás szintéziseit vonultatják fel, szabad utat engedve a képzettársítás lehetőségének. • De a művekben talán a legerősebb kifejezést az indivídum nyeri el. • „Minden egyes látható világot a láthatatlan határol, amin keresztül az túllép önmagán. Ha megpróbáljuk megérteni ezt a kölcsönös kapcsolatot, akkor csakis úgy határozhatjuk meg a láthatatlanságot, mint ami a láthatóba az észlelés vakfoltjaként fészkelődik be. A kapcsolat e vakfolt elkerülhetetlen következménye, amely a látás közepette maga is láthatóvá válik, megvonja annak szükségszerű határait." Gottfried Boehm: Látás ••••••••••••• SZEPES HÉDI