IGEN-NEM A Ferenczy Noémi-díjas textilművészeknek meghirdetett Jacquard pályázat kiállítása 2002. február 5. – március 10. kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2002)

luk, luk, tele, tele, luk, tele, luk, tele, luk, tele, luk, tele, tele, luk, luk, tele, luk, tele, tele, tele, tele, luk, tele, tele, luk, luk, tele, tele, luk, luk, luk, tele, luk, tele, luk, tele, luk, luk, tele, tele, luk, tele, luk, luk, tele, tele, luk - Kártyaverőnők munkadala, Gardénia Csipkefüggönygyár, 1981 • Bajkó Anikó Ellentétben az előző munkáimmal, előbb született a mű, azután lett cime. • Bakó Ilona c A teljes információ a lyukkártyákon van, de elrejtve, fölszabdalva, kiszínezve. Tudásunk ezért módosult és részleges. Állithatjuk-e ezek után bizton, hogy Igen vagy Nem? • Balázs Irén c Sorok Hozzád Ezt a kártyahalmazt szemlélve - mely a Te müvedet rejti, Kedves Kollégám — több kérdés öthk fel bennem. Elsősorban - mint kíváncsi társad ezen a labilis, talajtalan pályán - persze nagyon érdekelne maga a MŰ. Milyen? Frappáns, friss, egyedi, egyéni, szellemes? Vagy ez a néhány papírlap egy unott, sokadik kommersz „termék" váza? Nem is tudom mi gátol meg abban, hogy „valamit kezdjek" a munkád maradékaival. Legyek őszinte? Kicsit úgy érzem magam, mint akinek már csak a törött szár, a torzsa jutott egy hajdanvolt pompás lakoma után. Hempergés a halotti tor maradékán vagy kérődzés a múlt morzsalékain. Mindenesetre beburkolom e valóban szép csipkevázakat, töredékeket ebbe a kelmébe - az ÉLET színébe. ADDIG se hűljenek ki, ADDIG se haljanak el, ADDIG se porladjanak szét... De MEDDIG? — Ugye megígéred: megpróbálod, elkezded! Nem hagyod annyiban! Ugye világrahozod újra... SZERETNÉM LÁTNI! — Miért állsz mozdulatlanul? Mi hiányzik, amikor mindened megvan: tehetség, értelem, akarat és a KEZED... Támadj fel, térj magadhoz kérlek! Szeretném ha dolgoznál! Szeretném látni ahogy ülsz a padon, csattog a szövőszék, tekeredik a frissen szőtt anyag .... — Milyen? Mutasd! O megvenné! Adod? Mennyiért? Ez egy kiállítás. Itt persze nem alkalmas — s te mindig tudtál illemtudóan a háttérben állni. - Akkor hát HOL? HOL? ... mondd kérlek HOL?? Sokszor és sokat gondolok Rád: • Dobrónyi Ildikó Életteret kéne teremtenünk a magyar iparművészeteknek, hogy élő részei lehessenek mindennapjainknak. c Életünk, akaratunk láthatatlan belső programutasítás alapján mozog lefelé-felfelé; „egy zsínórrendezőn halad át," a határvonalai bármilyen görbe alakzatot vehetnek fel. Az apró pontok a cselekedetek helyes elrendeződését, a döntést jelenítik meg. • Gulyás Kati < ...Es a hosszú út a kártyákig. Már nem akartam magamévá formálni, csak tisztelettel emlékké fűzni, vagy érintetlenül megmutatni. • Harsay Ilona