Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Kralovánszky Mária: Erzsébet királyné ruhájának restaurálása

5. A ruhaderék szabásrajzai szakadástól. De a dekoltázst fedő egy réteg gaze igen siralmas állapotban volt. Jószerivel csak a vászonkötésű csíkok maradtak meg és kevés szálfoszlány a forgó fonalas részből. Hasonló volt a gallér állapota is. A düsesszbélés egyben volt, de a bábura próbáláskor ijesztő hangot hallatva hasadt. A gazeszoknya és a düsessz alsószoknya az övszalaggal volt összefogva. Mindkettő ezen a területen volt a legsérültebb. A hernyóselyem düsessz már abban a korban készült, amikor fémsókkal nehezítették a selymet. így mára varrhatatlanul és menthetetlenül szakad, törik, esik szét, porlik el. Ennek restaurálása lehetetlen, új anyagból kellett új bélést készíteni. A gaze restaurálása azt jelentette, hogy az egészet crêpeline (ritka szövésű, vékony hernyóselyem szövet) alátámasztó anyagra kellett felvarrni. (3., 4. kép) E célból a ruhát szét kellett fejteni. A gyűrődések megszüntetése csak nedves állapotban volt lehetséges, de a nedvesség miatt veszélybe került a belepréselt minta. Emiatt igen gyors tisztítást végeztem, így a minta csak a forgófonalas résznél tűnt el. A kisimítva történt száradás után beavatott és festetlen crêpeline-re helyeztem a gazét, majd a szövött csíkok mentén vékony hernyóselyem szállal, apró öltésekkel összeférceltem a két réteget. A forgófonalas rész hiányainál a foszló széleket a forgó láncfonalak mentén haladva sűrű fércelőöltéssel fogtam le. A gaze hiányainál a crêpeline látszik, ezért ott továbbvarrtam a lefogó sorokat, így ott is halvány csíkozottság látszik, ezáltal jobban beleolvad a gaze környezetbe. A dekoltázst fedő rész és a gallér szimpla gazéjából a csíkokon kívül nem sok maradt, ezért ott az alátámasztás után egy lefedő crêpeline-réteget is alkalmaztam. Ezzel ugyan sokkal merevebb lett a gaze, mint valaha volt, de megmenekült a korai teljes pusztulástól. A derék és a szoknya fodrait is le kellett fejtenem, hogy az alátámasztáshoz kisimíthassam őket. A rajtuk levő szalag és csipkedísz nem zavarta az alátámasztást, így azokat nem bontottam le. A szoknya karéjos csipkesorait sem fejtettem le, az alatta levő gazét, amennyire lehetett, kisimítottam, és úgy támasztottam alá. Az ujjak hatalmas bőségét egy normál ujja-méretű muszlinbélés tartotta össze. Ez a muszlin is már olyannyira szakadt rongy volt, hogy crepeline-ből készítettem újat. A gazét alátámasztás után a bontáskor tapasztalt technikával redőztem és rögzítettem az új béléshez. Az alátámasztott gaze teljes felülete 6,7 négyzetméter volt! (5., 6. kép) A ruhaderék eredeti, düsesszbéléséről levett minta alapján szabtam ki a hasonló színűre festett új düsesszből az új bélést. Az alátámasztott gazerészeket az eredeti technikával varrtam vissza eredeti helyükre. A testtel érintkező halcsontos vászonbélés nagyon piszkos volt, de az összemenés veszélye miatt nem mertem kimosni, ezért úgy maradt, amilyen volt.