Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)
Méri Edina: Adatok a kékfestés mintakincsének kutatásához
Méri Edina ADATOK A KÉKFESTÉS MINTAKINCSÉNEK KUTATÁSÁHOZ Kékfestő mintanevek A nyomott textilek páratlan mintagazdagsága a divatigények folyamatos változásának és az azt kiszolgáló mintakészítők munkájának eredménye. A textilmintakincs rendszerezésére tett kísérletet a minta, szín, kor és design alapján egy angol kutatópáros. A közel kétezer minta csoportosításakor öt nagy (növényi, mértani, hagyományos, emikai és történeti) kategóriát állítottak fel. 1 Közép-Európából a lengyel Roman Reinfuss nevét kell kiemelni, aki munkájában a mintaelemekig lebontva csoportosította a különböző kékfestőminta-típusokat. 2 Az egyszerű geometriai formáktól kezdve a virágokig, levelekig rajzolt táblákon láthatjuk az egymáshoz hasonló mintaelemeket. Bár a szövegben találunk rá utalást, a csoportosított képi anyagból hiányoznak az ember- és állatábrázolások. A mintanevekkel is csak érintőlegesen foglalkozik a szerző. Az egykori NDK területéről készült monográfiában a gazdag képi anyagot tartalmazó mellékletben találunk mintaneveket 3 , ugyanígy a szlovák kékfestésről szóló kötetben is. 4 Jelenleg működő műhelyből az ausztriai Wagner-műhelytől ismerünk még néhány elnevezést.A magyarországi kékfestés mintakincsének rendszerezésére még nem történt kísérlet. Domonkos Ottó az 1950-es évektől kezdve gyűjtőútjai során a meglátogatott kékfestő műhelyekben, illetve a múzeumok akkori gyűjteményi anyagában található kékfestő nyomódúcokat A/4-es papírra lenyomta, ezáltal egy közel 4000 mintalenyomatot tartalmazó mintakollekciót hozott létre. Ez a gyűjtemény 2004-ben a pápai Kékfestő Múzeumba került, megalapozva a múzeum által kezdeményezett Kékfestő Adatbázist, melyhez fűződő program célja a magyarországi gyűjtemények és a működő kékfestő műhelyek kékfestő anyagának összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása. A múzeumoktól eddig beérkezett adatok alapján jelentős anyaggal számolhatunk, melynek a feldolgozása a következő időszak feladata. Segítséget jelent továbbá az a tény is, hogy egyre több muzeális intézmény gyűjteményi anyagának digitalizálásra kerül sor. Az előzmények figyelembevételével a minták feldolgozása után kerülhet sor részletes mintatár kidolgozására, illetve a minták csoportosítására. Az összehasonlításhoz szolgál segítségül a budapesti Néprajzi Múzeum Adattárában található, nemrég ismertetett törökfestőminta-gyűjtemény is/' A minták pontos elemzéséhez és értékeléséhez ma már számítógépes programok állnak rendelkezésünkre, melyek nélkül az anyag feldolgozása eddig nem volt lehetséges. Az egyes műhelyek anyagának összevetésekor fény derülhet a minták típusaira, ismétlődésére, és ebből a minták vándorlására és elterjedésére is következtetni lehet. A mintákat és a hozzájuk tartozó elnevezéseket nehéz külön vizsgálni, viszont jelen keretek között csak a mintanevek részletesebb ismertetésére kerül sor. A nevek azonossága és az őket takaró minták szintén a mintakincs földrajzi elterjedését bizonyíthatja. Tanulmányomban a már publikált nevek mellett, a ma még működő kékfestők mintaismeretét segítségül hívtam, továbbá a pápai Kékfestő Múzeum gyűjteményi anyagában található mintakönyveket vettem alapul. A két legkorábbi kékfestő mintánk - két kézi nyomódúc - 1777-ből, a sasvári kartonnyomó
