Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Domonkos Ottó: Egy Baranya megyei kékfestő műhely

zöld, sárga papok receptjeit találjuk, párhuzamosan egymás mellett a régi fontban, illetve a tízesrendszer bevezetése utáni átszámítás szerint kilóban és dekában. A vándorlás alatt gyűjtött címeket két oldalra összesítve találjuk: „Bures János Felsőváros [Szeged - DO.], Szeged - Kolman N., Vidennan N., Ivánkovics Bertaßan], Ivánkovics Gyula, özv. Ivánkovicsné., Glokner Károly, Molnár József. Arad - Müller József - Szarvas - Süveges Pál. Hold.m. Vásárhel - Dobos Bálint. Esztergom - Matyus N., Csorna - Frászt Károly. - Szeghegy Bács m. - Lehr David. Barcs - Neuman N. Babócsa - Czinemann Bálint. Csurgó - Veisz József. N.Kaniza - Rozunber N. Csáktornya - Nauman N. Körmend - Kluge Pál. Zalaegerszeg - Sützer [Schützer - DO.] N. Esztergom - Farkas N., Bajer Ágoston. Gyöngyös - Özv. Kováts Jánosné, Kováts Antal, Svechat alt Ketten hoffDnick Fabrik Feldmajer + Comp.

7 Harmadik noteszát valószínűleg egy idősebb legénytől kaphatta, aki hosszabb és külföldi vándorúton is járt. A 13x8,5 cm nagyságú könyvecske felirata: „Taschen-Notizbuch für Färber 1872. Verlag vonj. Simani Wien." Belső zsebében térképek voltak, más hasonló címtárakhoz illően, valamint egy ceruzatartó pánt tette kompletté e fontos útikalauzt. A csonka bevezető fejezet a 9-60. oldalakon német nyelven a mesterség európai történetének összefoglalását adja; külön fejezet állati eredetű festékekről szól, majd a növényi származású festékek következnek. Ezt követi a festék-áruismeret, illetve festési tanácsok a pamutvásznakhoz és a gyapjúanyagokhoz. Külön sorszámmal indul a címtár: 1-48. Csak 27 helységben találtunk összesen 28 mestert, akinek magyar neve volt; a többség német, cseh, morva, szlovák, horvát. „

Adressen-Verzeichniss der Färber. I. Osterreich." Az egész Osztrák Birodalom tartományonként van felsorolva Felső-Ausztriától Cseh-, Morvaországon át, Sziléziaii, Galícián keresztül Bukovináig. Magyarország és tartozékai (Horvátország, Szlavónia, Erdély és Fiume) külön fejezetben a 36—48. oldalakon vegyesen vannak felsorolva. A kiemelt Budapest után ábécésorrendben következnek a helységek a mesterek nevével, összesen 233 helynévvel. Ezt követik a „Schematismus der Färberein im Deutschen Reiche" az I-LXXVIII. számozott oldalakon. Itt Porosz-Szilézia tartománynál megszakad a számozás, hiányzik a kis kötet befejező része, de így is több ezer mester neve és lakhelye került felsorolásra.

8 A vándorló legények számára készített útikönyvek, címtárak kiadása már a 18. században elkezdődött a német régiókban. Magyarországon az első Adress-Kalender Pesten jelent meg 1805-ben. Az olajfestékkel mintázott anyagokhoz a fehér, sárga, zöld és piros színeket találjuk. Sajnos a 19-20. század fordulóján divatba jött olajnyomás receptjeit alig ismerjük, a sellyei noteszokban egyet sem találunk, adatközlőnk sem tudott erre vonatkozó részleteket közölni. Mindössze a kis hasas és mázas cserépkancsók kerültek elő. A festékek házilagos előállításának emlékei a 30x30 cm nagyságú mészkőlap és a kúpos dörzskő. A porfestékeket ezen finomra dörzsölték, majd réztálban finomolajjal keverték össze és a kis korsókban tárolták. A mintázáshoz itt is a sasit, vagy csak viaszkosvásznat használtak. Szép egyenletesen kenték fel ecsettel a kívánt színt és a megrendelő által választott mintafával vették fel a festéket és nyomták a fekete, barna, indigókék alapra a díszítőmotívumokat, közepeitek, bordúröztek, amint azt az olajnyomású mintakendőn láthatjuk. A hozott anyag lehetett sima házivászon, bolti pamutvászon, kifakult régi kötény, kendő. Ha megunták a régi mintát, kiöregedtek belőle, kifakult, akkor hozták váltóba a kékfestőhöz. Meleg festéssel alapozták meg, és arra jött sárga, zöld, fehér, piros olajnyomás. Az 1940-es években készült egy bordó alapú asztalterítő fehér olajnyomással, régi-régi rózsás mintafával. A házivászonból két szél (50 cm) darabot varrtak össze úgy, hogy a szőtt vörös csíkok középen találkozzanak. Az asztalterítő 150x100 cm nagyságú, hatásában a régi szőttest leváltó, polgárosuló terítő készült belőle. - A régi házivásznak felhaszná-