Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Bolyós András: Adatok a magyarországi kékfestés kialakulásához

módon volt kivitelezhető, azaz a pácul szolgáló fémső sűrített oldatát nyomták a textilre, s annak rögzítése után kezelték a megfelelő növényi kivonatban. A kék szín a csávából egyenletes színezést ad, ha mintaként akarjuk használni, azt csak úgy lehet elérni, ha valamilyen módon meggátoljuk, hogy a színezék hozzájusson a textilhez (ezt nevezzük gátló, rezerv, védő, vagy hagyatkozó nyomásnak). A gátló nyomásnak három fő módszere alakult ki, Indiában és a csendes-óceáni szigetvilágban a viasz, Japánban a rizslisztből főzött csirizhez kevert rizskorpa, só és mész, Egyiptomban pedig az ecettel főzött agyag és arabgumi oldat adta a gátló anyagot. A 16. század végén Indiából került Európába a textilnyomás ismerete, eleinte késztermékként, majd a technikája is. Először a gazdagok lakásaiban, illetve öltözetében jelent meg a színesen nyomott pamut kelme. Az indiai textilnyomás mint a kékfestés őse Az indiai textilnyomás korabeli módszerének leírása legkorábban Beaulieu kapitánytól ismert (Irwin, John and Brett, Katherine B. 1970. ). Az eljárást itt csak vázlatosan ismertetjük. Hat rőf vásznat fehérítés után kezelnek 30 szem mirobalan- (Phyllantus emblia) mag őrleményének leszűrt vizes kivonatában. Az oldatban jól megdörzsölik a vásznat és egy éjszakán át állni hagyják benne. Másnap forrásig melegítik, és egy fél óráig főzik, majd a lében hagyják kihűlni. Ekkor kiöblítik és megszárítják. Újabb 30 szem mirobalan diót törnek össze, közben vízzel megnedvesítve folytatják a törést, míg tésztaszerű masszát kapnak. Ezt elkeverik sovány bivalytejjel, vásznon átszűrik és a vásznat ezzel itatják át. Megszárítás után mángorlással kisimítják a vásznat. A kiterített anyagra szénporral rárajzolják a mintát. Vitriolos kőből annak égetése után kókusztejjel pácot készítenek, és ezzel rajzolják meg azokat a részeket, melyeknek feketének kell lenniük. Japánfa-főzet és timsó keverékével rajzolják meg azokat az elemeket, melyek pirosak-, ibolya vagy narancsszínűek lesznek. A megmintázott anyagot kimossák vízben és hagyják megszáradni. Másfél font Chaye-gyökeret apró porrá törnek, és három vödörnyi vízbe áztatják, belenyomják az enyhén még nedves szövetet és mérsékelt tűzön két óráig hagyják főni. Kihűlés után tiszta vízben kiöblítik. A fehér alap tisztítása céljából többször kimossák kecskeganajos vízben háromszor egymás után. A kiöblített, megszárított vásznat újból kimángolják, majd olvasztott viasszal letakarják mindazon helyeket, ahová nem akarnak kék színt felvinni. A finomabb részleteket batikpipával, a nagyobb felületeket ecsettel fedik le (e művelet során dől el, hogy a késztermék fehér vagy kék alapú lesz-e. A II. kép jávai sarongot mutat, amely indigókék alapú. A kék színt indigóval festik. A festés után a viaszt többszöri melegvizes kezeléssel, majd lúgos kecskeganajos lében történő mosással távolítják el. Megszárítás után vízzel hígított bivalytejjel itatják át, szárítás után újra