Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Tóth György: Vasalók

Tóth György Vasalók Történeti áttekintés A vasalás eszközei nem látványos darabok. Talán ez az oka annak, hogy a ruhakészítés szimbólumai között nem annyira a vasalót magát, hanem inkább a vele végzett munkát állítják előtérbe. Jellegzetes a vasalóval végzett munka, mely általában az asszonyok nehéz sorsát reprezentálja festményeken, vagy versekben. Degas (1834-1917) több festményének (Laundresses, A Woman Ironing) is tárgya a vasaló asszony. De Gauguin (1848-1903) „Siesta" című képén a misszionárius nő kezébe is vasalót ad, érzékeltetve, hogy a feladat mindig jelen van időtől és helytől függetlenül (New York, Metropolitan Museum). George Morland (1763-1804) angol festő „Ironing Girl" című képe (London, Tate Gallery) már nem a nehéz fizikai munkára utal, inkább a bájos lány és az eszköz harmonikus kapcsolatát akarja bemutatni. A vasalást a pokol hőségével is jellemezték. Mathias Quadus „Per Kragen Setzer" metszete 1589-ből a gallért vasaló személyeket ördögként ábrázolja és a tevékeny gallérvasalók munkáját az alábbi szöveggel kíséri: „Vom blasen dringt mir aus der Schweis, So gern hett ich dz eisen heis" (A fúj tatótól az izzadság is kiver, Oly szívesen veszem, ha a vasaló tüzes). Célszerű megnéznünk, hogy körülbelül száz esztendeje hogyan vasaltak. A mosás után belocsolták (benedvesítették) a ruhát, vigyázva arra, hogy a nedvesség se túl sok, se túl kevés ne legyen, de feltétlenül egyenletesen terjedjen el a textíliában. Ezt követően a háziasszony begyújtotta a tűzhelyt vagy a vasalókályhát, és felrakta a vasalót vagy a vasalóbetétet hevíteni. Akkor volt jó a vasaló hőmérséklete, ha a benyálazott ujj sercent rajta. Kezdődhetett a vasalás. Egy tüzelőanyag nélküli vasaló szokásos súlya 3 kilogramm, vagy ettől több volt. Ha szenes vasalót használtak, akkor a kályháról nem kellett emelgetni a vasalót, azonban gyakran lengetni kellett, hogy az izzó parázs a beáramló levegőtől felfrissüljön. Egy-egy ruhadarab vasalásához nagyon sokszor kellett a vasalót emelni, letenni, mozgatni. Közben sok veszélyforrás volt. A forró betétet cserélgetés közben leejtették, a szenes vasaló szén-monoxid-mérgezést okozhatott, a gáz és egyéb illóanyagokkal fűtött vasalók tűz- és robbanásveszélyesek voltak. A munka közben pedig még arra is ügyelni kellett, hogy a nem túl steril technológia miatt a ruha ne szennyeződjön. Nagyon nehéz fizikai munka volt. Nem csoda, hogy nem ábrázolták mindig idillikusnak. A vasalás fogalmát célszerű rögzíteni. Általában a vasalás célja a textil vagy hasonló anyagok, illetve ezekből készült ruházati és egyéb varrott termékek simítása, puhítása, fényesítése és díszítése (redő, ránc, berakás). Lehet a vasalás