Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof

üldözésének. Nagyszámú textilmüves elmenekült az országból, illetve szervezett kitelepülésre is módjuk volt, ez felszerelésük és pénzzé tett vagyonuk kivitelét is lehetővé tette. Az 175l-es ellentétek újabb kivándorlási hullámot idéztek elő. A menekülés útja részben Anglia felé, de nagyobbrészt Brandenburg, Poroszország, Szászország, Türingia és Szilézia felé irányult. Ennek a migrációnak a szászországi textiliparra gyakorolt hatását R. Forberger dolgozta fel gazdaságtörténeti munkájában (Forberger 1958. 37-39.). Forrer művében az országonként adott áttekintésében külön fejezet, „Der Zeugdruck in Oesterreich-Ungarn" foglalkozik a textilnyomó manufaktúrák alapításával és működésével. Az általánosan használt kézi nyomóformák termelékenységét meghaladó hengernyomó gépet is bemutatja, amelyet a Märisch-Trübauban (Moravská Tfebová) született Andreas Glorez talált fel 1699-ben.. A mintás hengerek festékfelhordását azonban kézi erővel oldották meg, a valóban gépi hengernyomás még több mint másfél száz évig váratott magára. Ausztria - Magyarország legelső kartonnyomó manufaktúrájának az I. Ferenc császár által alapított sasvári üzemet tekintette. „Die erste eigentliche Kattundruckerei Oesterreich-Ungarn entstand 1736 zu Sassin im ungarischen Comitat Neutra (Nyitra), wo sie Kaiser Franz I. errichtet hatte und bis 1750 unter kaiserlicher Verwaltung für seine eigene Rechnung betrieben Hess." Ezt követően az üzemet Freiherr von Puthon bérelte és működtette 1841-ig (Forrer 1898. 55.). Itt kiemelkedő művészi színvonalú faragott és rézdrótokkal is kombinált kéziformákat állítottak elő, melyekből a budapesti Iparművészeti Múzeum jelentős számú gyűjteményt őriz, illetve adott közre a 19. század végén „XVIII. századbeli karton- minta- nyomatok" (1881) címen. A császári alapítás és a kiváló berendezés miatt a közép-európai üzemek átlagánál hosszabb ideig működött folyamatosan, illetve bérletben. A sasvári manufaktúra a legnagyobb kartonüzem volt, naggyá az 1789-90 körüli időben vált, amikor összesen 9325 embert foglalkoztattak, köztük 414 takácsot, 128 festőt, több mint 8000 fonót, akik beszállítói voltak az üzemnek. Az egyéb munkások 62 fős létszáma tizenegy modell-készítőt is magában foglalt. A teljes vertikum kiépítése volt az erőssége. A magyar-morva határon működő manufaktúra bizonyára hatással volt Csehország kartonnyomó iparára is, hiszen szakmunkásai között cseh, morva, szász és sziléziai személyeket is találunk. Másrészt a jelentős mintakészítő központ a határon túli városok textilnyomó vállalkozásait is segíthette (Spiesz 1960. 34-60. idézi Endrei 1969. 103.). Forrer az osztrák-magyar kartonnyomó üzemek áttekintésekor a kor szokása szerint Cseh- és Morvaországot és Sziléziai is a birodalomhoz kapcsolva tárgyalta. Időrendben haladva a következő kép alakult ki: Sassin (Sasvár) 1736-1750, Kaiserliche Manufaktur von Franz I., majd Puthon báró bérletében 1786-1841 között működött. Bürgstein (Böhmen) 1763 - gróf Kinsky „Oeldruck és Kattundruck" üzeme. Prága 1746 - Herrgott und Burger, 1780 - Koppelmann, 1806 - Epstein; Breslau - Ohlen 1764; Josefsthal (MladáBoleslav) 1764-1793 - gróf Bolza; 1793-1796 - Josef Leitenberger und Sohn