Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Bolyós András: Adatok a magyarországi kékfestés kialakulásához

kezelésnek vetjük alá, úgy fehér, világoskék, sárga és zöld mintákat kapunk. A zöld árnyalata függ a világoskék sötétségétől és a kromátozás feltételeitől. Extrém esetben ezt úgy lehet továbbfejleszteni, hogy három közbenső világoskék árnyalatot festünk, és mindegyik után megismételjük a kétféle péppel történő mintázást; a kromátozás után fehér, sárga, háromárnyalatú világoskék és három zöld árnyalatú mintát kapunk sötétkék alapon (VI. kép). (Egy régi francia mintakönyvben volt szerencsém egy ilyen színállású termékkel találkoznom). A magyar területen ezzel a technikával elsősorban kétszínű, fehér-kék, fehér-sárga, sárga-zöld, ritkábban fehér-kék-zöld minták készültek. Ezekre jellemző, hogy a kék, illetve a zöld minta nagyobb folthatású, és többnyire lefedi a fehér vagy sárga minták egy részét. A kékfestő nyomásának gépesítésére az első, kevésbé sikeres vállalkozás 1800-ban a francia Ebinger nevéhez fűződik, aki fahengerbe vert rézdrótokból és -lemezekből kialakított mintával alkotott meg egy magasnyomású hengernyomó gépet. Néhány évvel később Angliában ennek némileg tökéletesített változatát alkotta meg Burch (Storey, Joyce 1993). Ezt a berendezést nevezik Plombin nyomógépnek is. A textilnyomásban nem terjedt el széleskörűen, mivel a fahengerek hajlamosak a vetemedésre, és az utólagos köszörülésük nem volt biztonsággal megoldható. Használatuk a keskenyebb papírtapéták nyomásában maradt fenn hosszabb ideig. Érdekes megemlíteni, hogy Magyarországon 1920-ban a pécsi Sophiane gépgyárban készült ilyen típusű nyomógép, amelynek egy példánya a pápai Kékfestő Múzeumban látható (Domonkos 1978-1979). Egy másik érdekes adat, hogy Josef Koó a burgenlandi Steinberg-Dörflben még az 1980-as években is használt ilyen gépet (Bauer, Peter M. 1997). A kézi nyomás gépesítésében sokkal sikeresebb volt a francia roueni Perrot mester konstrukciója 1834-ből. Ez a gép megőrizte a sík nyomólapok használatát, de keskenyebb változatban (a gyakorlatban 9-15 cm széles, 70-140 cm hosszú minták). Találmányát a berlini Hummel cég vette meg, és gyártotta különböző változatokban 1, 2, 3, 4, 6 szín nyomására, sőt kétoldalú nyomásra alkalmas változatot is készítettek. Megfelelő kiegészítő berendezéssel és speciális mintákkal a gép kendők nyomására is alkalmas volt. Magyarországon az ilyen típusú gép először a Goldberger (1841), a székesfehérvári, valamint a szegedi Felmayer cégeknél jelent meg. A kisebb műhelyekben az 1899-1906 között működő gépsegély keretében 12 műhely jutott Perrotine-géphez (sz.n. 1907). A ma működő kékfestő műhelyek zömmel megszűnt nagyobb cégektől vették át a mintázó gépeket. Többszínnyomás közbenső festés nélkül A többszínnyomású gépek szükségessé tették a kolorisztikai fejlesztést, mivel ezeken nem lehetett a hagyományos közbenső festést, vagy egyéb nedves