Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Gombocz Eszter: „Alom a selymek orgonáján" Adalékok a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez

pénzt, ruhát, élelmiszert, ápolták a betegeket stb. Amikor pedig 1867-ben, Goldberger Sámuel halála után felesége, Adler Erzsébet nő létére először kapta meg az országban zsidó iparosként „budai" előnévvel a nemesség „örök" időkig fennmaradó jeléül a magyar nemességet, az oklevél a család ipari érdemei mellett annak jelentős adományait is elismeri. Többek között azt, hogy a Goldberger család a hazai iparosok és kereskedők támogatására 200 000 forintnyi tehermentesítési kötvényt ajánlott föl. Parnaszként bánt-e tehát Goldberger Leó munkásaival? A zsidó vezetőket ugyanis „parnasz"-nak nevezték, jelezve, hogy nekik nemcsak a szellemi irányításról, hanem a szegények megélhetéséről (,,parnoszó"-járól) is gondoskodniuk kell.- Deutsch Adolf egyebek közt az alábbi követelményeket fogalmazza meg a zsidó vezetőkkel szemben: „A vezető keresse a múlthoz vezető utakat" Goldberger Leó ügyvédnek készült. Mivel azonban bátyja, a gyár vezetésére kiszemelt utód, az elsőszülött Antal 24 éves korában meghalt, 1900-tól a pénzügyjogban és a közigazgatási kérdésekben egyaránt jártas, a szakmát autodidakta módon elsajátító Leó lépett édesapja mellé. Sajnálatos módon a gyár néhány év múlva a csőd szélére jutott. Goldberger Bertold 1913-ban meghalt, s alig maradt remény arra, hogy a gyár új életre keljen. Ekkor a Hazai Bank osztályigazgatója állást ajánlott fel Goldberger Leónak, hogy a gyár bezárása után ne maradjon állás nélkül. Goldberger Leó azonban ragaszkodott a nagyapja által alapított óbudai gyártelephez, s nem engedte, hogy a kékfestő műhely épp az ő kezei között menjen tönkre. A kényelmes állás helyett vállalta a szakadék szélére jutott gyár pénzügyi gondjait. „A vezető minden lépését szeretet és megértés sugallja" Goldberger Leó hozzáállása ebben a vonatkozásban bizonyos kettősséget mutatott. Egyik 1935-ben elmondott beszédében

6 így szól munkásaihoz: „nem pusztán ígérni fogok munkatársaimnak minden szépet és jót, hanem ki akarok állani érdekükben minden alkalommal ott és akkor, ahol és amikor igazságos érdekük megkívánja [...]. Felkérem ezekszerint munkavállalóinkat, hogy teljes bizalommal forduljanak hozzám. Adják elő ügyes-bajos dolgaikat [...]." Valóban, kérvények ezrei futottak be hozzá, s köszönő levelek is megőrződtek (4-5. kép). Ugyanakkor 1936-ban vezette be a gyár, mint láttuk, a bedórendszer továbbfejlesztett változatát. Azt pedig Goldberger Leó bonyolult, ellentmondásokat rejtő természete semmiképpen nem tűrte, ha csak úgy „leszólították". Egyszer az óbudai gyár udvarán egy munkás 40 pengő gyorssegélyt kért tőle. Goldberger Leó odaadta ugyan a kért összeget, másnap azonban elbocsátotta az illetőt. Határozottan ellenállt mindenféle „pumpolásnak". Ahogy dr. Geszler Ödön egy általam 2002. január 21-én készített interjúban fogalmazott: „Goldberger Leó nem volt szőrösszívű kapitalista. De megfellebbezhetetlen autokrataként elvárta, hogy mindent az ő nagyszerű elgondolása szerint csináljanak." Ugyanakkor a tehetséget és szorgalmat mindig jutalmazta. Egy kitűnően érettségizett joghallgató ösztöndíjat nyert a Sorbonne-on, útjához 150 pengő hiányzott. Goldberger Leó nemcsak a pénzt teremtette elő, hanem a Büchler Károly párizsi főkonzulhoz 1936. július 16-án címzett levelében' az elszegényedett kereskedőcsalád fiának párizsi tartózkodására további támogatást, törődést is kért. Majd a zsidótörvények életbelépésével mindent elkövetett, hogy legalább néhány zsidó származású munkatársát megmenthesse. A részvénytársaság egyik 1942. február 24-én