Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Gombocz Eszter: „Alom a selymek orgonáján" Adalékok a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez

Gombocz Eszter „ÁLOM A SELYMEK ORGONÁJÁN" Adalékok a Goldberger Gyár 20. századi történetéhez „...nem a magasabb hatalmakon, hanem elsősorban rajtunk áll az a beteljesülés, amit jövőnek nevezünk." (Dr. Buday-Goldberger Leó előszava Kállai László: A 150 éves Goldberger Gyár című könyvéhez. Budapest, 1935. 6.) Noha Karinthy Frigyes nem írta meg tervezett impresszionista költeményét Alom a selymek orgonáján címmel a Parisette műselyemről, Az Est 1931. december 1-jei számában cikket helyezett el a Goldberger Selyemgyárról (1. kép). Karinthy a tőle megszokott iróniával fogalmaz: írásában nem ő csinál a Goldberger Gyárnak reklámot, hanem a cég reklámozza őt, ha olyan írás alá, mely a gyár jelentőségével foglalkozik, odaírhatja a nevét: „odaírom bizony és ezennel felhatalmazom a Goldberger-gyárat, hogy a sajtó óriási propagandájával terjesztett önérzetes véleményemet a Parisetteről [....] akár minden méter selyem szélébe festesse vagy szövesse bele, mellékesen megjegyezve, hogy az illető magyar író művei itt és itt kaphatók." Valóban nem véletlenül ejtette rabul Karinthyt a Parisette „színmuzsikája". A selyem illúzióját keltő, jó, olcsó és változatos műselyem Parisette a magyar textilipar diadala lett. Mint „demokratikus" divatanyag a szegény nő luxusa, a gazdag nő öröme. De vajon minek köszönhette világsikerét a Parisette? Az úgynevezett Bemberg-fonalnak és a rollfoto-eljárásnak, melyeknek magyarországi alkalmazása dr. Buday-Goldberger Leó (2. kép) nélkül aligha, vagy csak nagy sokára valósulhatott volna meg. 1. Régi simafestő műhely, 1908