Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

felkeltette művészi beállításával, polgári eleganciájú alakjaival, bútoraival az életmód- és öltözködéstörténeti jelentőségű tabló és ajánlatot tettek megvételére az ország legnagyobb fényképgyűjteménye számára. A família készségesen a múzeum rendelkezésére bocsátotta a történelmi jelentőségű dokumentumot. „Per laborem, ad honorem" A társadalmi elismertség meghatározó jegyei a korabeli társaságban: az ingatlanvagyon, a neves leszármazás, valamint a társadalmi-közéleti pozíció. Geszler József mindhárom kritériumnak igyekezett eleget tenni. Tekintélyt és megbecsülést szerezve a Belvárosban, a szolid kereskedő villát építtetett a Svábhegyen, aztán Révfülöpön és a Mártonhegyen, majd mások példáját követve, családja illusztris leszármazásának dokumentumait kereste, hogy a tiszteletre méltó ősök egy nobilis múlt patinájával díszítsék a módos polgárok körébe emelkedett famíliát. Ingatlanairól már írtunk, de kik voltak az ősök? Szüleinek és nagyszüleinek személyi adatait és életrajzát ismerte, de elődjeik a névtelenségben rejtőztek. Kik voltak, hol éltek? Honnan és mikor vándoroltak Sopronba? Megbízásokat adott családtörténeti kutatásokkal foglalkozó irodáknak. Kevéssé meggyőző származási feljegyzéseket küldött Salzburgból az Institut für Genealogie und Heraldik Gesellschaft. Nemesi almanachokból, Stammbuchokból, enciklopédiákból gyűjtötte ki, hogy a Geszlerek régi svájci nemesi családból származnak. Hans Geszler 1440-ben zürichi polgár, Heinrich Geszler ugyanott 1517-ben városi tanácsos. A későbbi századokban Würtenbergben, Sziléziában és Ausztriában terjeszkedtek. Megküldték a családi címer színes képét és a heraldikai leírását a címermondattal: „Per laborem, ad hono- 8. Geszler családi címer rem" (8. kép). Mindezek bekeretezve felke- „Per laborem, ad honorem" rültek a családi otthon falaira. A svájci eredetre utaló nyom inkább irodalmi, mint történelmi. Friedrich Schiller Teli Vilmos című drámájában a fia fejéről az alma lenyilazását kegyetlenül elrendelő kormányzó, Land-Vogt Hermann Geszler személye valóságos, valamint az sem vitatható, hogy a magyar kártya svájci figurái között a stüszi vadász, a kuomi pásztor, a Redning Itel, a Fürst Walter, a Rudenz Ulrich és a Harras Rudolf társaságában ugyancsak svájci a Geszler Hermann is, a piros felső. Alig valószínűsíthető azonban, hogy az ősök Svájcból Bajorországon és Ausztrián át vándoroltak Magyarországra és telepedtek le első nyugati határszéli városában, Sopronban. Amennyire regeszerű a kapcsolat a svájci személyiségekkel, annál frappánsabb a címer pajzsmondata: „Per laborem, ad honorem." Munkával a megtiszteltetésért! Ha már a Teli Vilmos-i találat apokrif, annál helytállóbb és 1 :.. A ,(í>C»iiCi CbtUíiÚ c Síebnmcher J. nagv általános Cíitner Jára |: v Kötci. ív Res-. S. lap 3 táblája 3 sarin* If "X IS3S *m m a d; rcqi dőftdő családból Hüricfí bői származnak, nicaereistingcri üannf. y?c$2lcr már VAO volt Eüriclii poUjár.hcínrich Se&ilír I5R ben vároe-i tanácsos Ugyan ott.