Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

1. Geszler József kereskedelmi iskolai végbizonyítványa 2. Geszler János soproni polgárjogi oklevele Sopronban született, keresztlevele szerint 1768-ban, és ott is halt meg 1818. szeptember 20-án. Fia, Nemzetes Geszler János, a számvevőségi tisztviselő, 1836-ban „Böjt más havának 9-ik napján" polgárjogi oklevelet kapott, így nemcsak lakosa a városnak, hanem - nemesi armálissal csaknem egyenértékű okmányilag elismert tagja a tekintélyes soproni polgárságnak. A Budapesten élő immár sokadik generáció tagjai, leszármazottai családjukat mai is soproni eredetűnek vallják. Geszler József korán árvaságra jutott. Kilencéves volt, amikor édesapját és 18 éves, amikor édesanyját veszítette el. A soproni belváros íves hajlású Szent György utcájában, kertjével a Várkerületet védő városfalhoz simuló 17. számú emeletes lakóházban cseperedett fel. A szomszédos, Dómnak nevezett Szent György-templomba járt ministrálni. Ott erősödött meg az életét irányító vallásos hite. Az 1848-as szabadságharcban a várost Windischgraetz herceg, császári főparancsnok seregei foglalták el. Sopron lett Nyugat-Magyarország fővárosa, de a nemzeti érzelmű német ajkú városban az osztrákokat megszállóknak tekintették. A lakosság a Bach-elnyomás éveiben is megőrizte a forradalom és a szabadságharc nemzeti eszményeit. A fiatal Geszler József itt szerzett rendíthetetlen hazaszeretetét egész életében megőrizte. 1852-ben, 14 évesen beíratták a soproni Kereskedelmi Kamara kereskedelmi középiskolájába, a Gremial Handelsschule in Oedenburg (Sopron német neve) tanintézetbe. 1856-ban színtiszta jeles eredménnyel (valamennyi tantárgyból sehr gut, sehr gut) Abgangs Zeugnisst, végbizonyítványt nyert (1. kép). Az özvegy édesanya nem érhette meg fia „érettségijét", egy hónappal korábban elhunyt. A teljesen árva fiatalember merész elhatározással, a kitűnő kereskedelmi szakmai bizonyítványával az ország legnagyobb városába, Pestre postakocsizott. Az osztrák elnyomás idején is fejlődő város kereskedelmi életében remélt állást és megélhetést találni. „Előtted a küzdés, előtted a pálya." Több állásváltás után 1861-ben alkalmazta a Monaszterly és Kuzmik Váci