Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)
Méri Edina: A lójárgányos mángorló
A mángorló A műhely jobb oldalán a járgányszerkezet főtengelyére merőlegesen építették meg a mángorlót. Ezzel végezték a festett áruk simítását, tömörítését. Az eljárás többszöri megismétlésével a fafelület szemmel alig látható erezetét is rányomta az anyagra. A szerkezet három fő részből áll: az alapzatból (asztal), a szekrényből (kaszni) és a schuberből. Ez utóbbi nem található meg minden mángorlónál, ezért ezt a típust schuberes mángorlónak nevezik. A görgők, melyekre a mángorolni szánt anyagot feltekerték 15 centiméter átmérőjű és 130 centiméter hosszúságú gyertyánfából esztergált rudak. A régi alapzat, mivel ez érintkezett nagyobb mértékben a talajban lévő nedvességgel, tönkrement. Ennek helyébe újat építettek, a földdel érintkező szerkezetként 2 darab, egyenként 25 X 25 cm keresztmetszetű vasbeton gerendát képeztek ki. Erre ültették rá a keresztirányú 30 X 27 cm keresztmetszetű fa alapgerendákat, majd a hosszanti irányban végigfutó gerendázatot. A szerkény egy felül nyitott faláda (6,9 méter x 1,04 méter x 1,17 méter). Az oldalfalakat alkotó gerendák több helyen lapoltan, keményfa betétek bevágásával, a sarkokon pedig fecskefarkas véglapolással kapcsolódnak egymáshoz. A szekrény alja két rétegből áll: a felső teherhordó gerendázatból és az alsó 10 cm vastag, átlósan rakott csaphornyos parkettázatból, melynek látható felülete finom csiszolást kapott. A szekrényt terméskővel és kavicsokkal töltötték meg. Az így keletkezett oldalnyomást a láda belsejébe épített vonóvasak vették föl. A helyi vagy táji lehetőséget kihasználva a tolnai műhelyben a siklósi vörös keménymészkőből vágtak 10 centiméter vastag, 120 centiméter széles és hosszú darabokat. 8 A schuber az alapzaton fekvő két darab átlós merevítéssel egymáshoz rögzített gerendából áll. Alul háromszor két pár sárgaréz görgő van a gerendákba beépítve. A schuber rendeltetése az volt, hogy rögzítse az áruhengerek végeit, megakadályozva azoknak a kifordulását. A rámpák az alapzat két végén ferdén csatlakoznak. A szekrény szabad kifutásakor és lebillenésekor alátámasztást biztosítottak. A mángorlószekrényt a dobra tekeredő lánc mozgatta, melynek végei a szekrényen lévő acélkampókba voltak beakasztva. A lánc gyakran elszakadt, ilyenkor a gépész tartalék láncszemekkel pótolta. A szerkezet irányítása a hoppoló nevű karral történt. Ha felbillent a mángorló, a hoppolót kezelő közép- (üres) állásba kapcsolta. Hoppon állt a mángorló, az azt jelentette, hogy felbillentett állapotban van. A középállásban nem mozgott a mángorló, mert a ló által körbeforgó felső vaskúp fogaskerék nem volt átváltva az oldalt lévő nagy fogaskerékbe. A mángorló mozgatását a vastag fatengelyen lévő két nagy fakerék és fogaskerék összekapcsolása hozza létre. A mángorlóhelyiségben két ember dolgozott. Az egyik ember a váltókart kezelte, a másik a görgőkre göngyölítette fel az árut a pámolón. Az első mángorlás összetörte, összegyűrte az árut, amely meg is nyúlt. A második mángorlásra már átfordították. A hasplinak egyik végébe az áruval feltekert görgőt helyezték, a másik görgőt működésbe hozták és áttekerték az árut a másik hengerre, közben az első mángorlás okozta ráncokat göngyölítés kihúzogatták. Ötször-hatszor mángoroltak át egy véget. A sima, pondorfinak nevezett áruból két ember naponta 28-30 véget mángorolt ki, a tarkából csak 18-20 vég körül, mert annak már több mángorlás kellett. 9
