Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

dóbb éveibe áll mesterségünkhöz. Gyermek ez is mint amaz; tapasztalásbul tudjuk pedig hogy rosszra mindig hajlandóbb minden - főleg gyermek - s így a folyvásti nevelés a meg kívántató; vélekedésem szerint ez a Czéhek fő czélja. Tehát nem csak a három vagy több tanuló éveket kell azokkal el töltetnünk, s azok eltölte után, a függetlenség rossz világába taszítanunk, hanem erkölcsös, józan és szabályszerű életre vezérelni, szóval nevelni: úgy, hogy nem csak ifjú, vagy vén korukba boldoguljanak, hanem a fogyhatatlan jövő életben is. Illy szerencsével pedig mesterségünkön az inas nem dicsekedhet! Inasunkat a legény keze alá adjuk, ez neveli és taníttya azt, ki maga sem volt nevelve; mit tapasztalunk ezen nevelés következtébe? Azt, hogy midőn el tölt inasunk tanuló idején mit sem tud és ha jelen szokásunk mellet meg maradunk soha sem is várhatunk jobbat. Az allyasodáshoz közelítő körülményünket tehát azon fogyatkozásbúi lehet következtetnünk, hogy inasaink nem nevelve taníttatnak. - Honnan vannak mesterségünkbe azon sok bukások? Onnan mert mi is inasságon kezdettük, s talán nevelés hijánnyával folytattuk sát. sát. sát. Minden, meg a Lelketlen lények is - alapjukbul veszik czél arányos állandóságukat Mi pedig az inasság, vagy tanuló idő, mint alapja a művészetnek. Ha már most ezen alap nem volna a'szerint megvetve, a'mint a nevelés által lett volna, várhatni e, hogy kivánt magosságát érje a művészet?

Am ha meg fontolnók mennyi függ a mesterségbeni helyes állásiul kötelezettebbek fognánk lenni inasaink nevelésébe. Nagy kár tehát ezen sz.kötelesség el hanyagolása és ha jövendőnkre tekintünk, vagy gyermekeink érdekük szívünkön fekszik, első gondunkat Inasainknak ne a mesterségbeni tanítására, hanem nevelésére fordítsuk. Az olly fiak iránt pedig, kik szüleik által jól nevelve készülnek karjaink alá, mivel azokat nevelni nem szükség - annál nagyobb figyelemmel legyünk, hogy szokás szerint el ne korcsúljanak. Mint lehet ezt czél szerűen és könnyen eszközölni? Van minden város Czéhbeli mestereinek módja abba hogy e czélra alapítványt tegyen, a Czéh Ládákba szükség nélkül összve gyűlt s heverő pénzekbúi; s meszszebb nézve sokkal üdvösbb leend azon osztozásnál - Divisis - melly történik midőn Pénz gyűl Ládáinkba magunk közt, melly szükségeinket nem is pótolva töbnyire eszem iszomra költetik el. Alapítványt tenni mondom, a Czéhek Ládáiba öszve gyűlt pénzbűi, s a minden városba készen, s ünnep és vasárnapokon üresen álló oskolákba adjon oktatást bizonyos tanító, ki e czélra alkalmas leend - minden rendű inasoknak a maguk mesterségük szerint, gyakorolná őket a keresztényi kötelességekbe, szoktatná hasznos könyvek olvasására rajzolásra sat. Mennyit nyerne ebbe minden mester főleg a kalaposok! ki számíthatadan. Egyesüljünk a végbűi is az általunk alábvalónak itilt. Magyar s egyéb mesterségű Czéheket tegyük barátinká.. Nem kíván nagy áldozatot e meg becsülhetetlen, s sok áldást árasztó intézkedés, mert alapítványt tehet nagyobb summábúl minden Czéh, s a ki mondott tőke kamatját fizesse évenkmt, melybül lehet több nagyobb városokba és féle intézkedések, sőtt ollyat is voltam szerencsés látni, hol némelly szerény tanítók ünnep és vasárnapokon ingyen adtak tanítást inasoknak bizonyos órában, de abba épen nem, vagy csak igen kevés számmal jártak inasok, kalapos talán egy sem; De mi-oka ezen hanyagságnak? A gyermek soha sem képes jövendőjét tekintetbe venni, azért szükség őket ösztönözni: mit ők majd Ember korukba fognak köszönni. Az illy oskolák hasznos következményeit nem csak képzelni, de kézzel foghatólag látni is lehet: t.i. midőn a haszontalanul el henyélt vasárnapokon vagy a tekebáb-kugelspiel állításba, Iabdázásba vagy talán korhelykodásba töltőt idejük helyett az oskolába és így jóba foglalkozván, mind mesterének hasznára, mind pedig magának későb korra javára lehetne, a Hazának pedig minden bizonnyal műveltebb Polgára képeződnék inasainkból; a midőn - a tapasztalásra hivatkozók - a rá érésbül származott henye időre néha pénz is kelvén, már gyermek korába lopásra