Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Jeszenszky Sándor: Dr. Endrei Walter (1921-2000)

dós szemével kutatta a textilipar történetének emlékeit abban a korban, amelyben a kiutazók nem a tudomány, hanem a tranzisztoros rádiók és orkán kabátok forrásait kutatták. Publikációi eleinte a textilipar aktuális problémáira irányultak, mint például Textilipari áruismeret vagy Pamutszövetek hibái című munkái, de rövidesen megjelentek történeti művei is, közte korszakos jelentőségű A középkori technika forradalma című könyve. Ez a mű jelzi, hogy munkássága nem korlátozódott a textiltechnikára. Olyan általános problémákkal is foglalkozott, mint a programozás eredete, az innovációk sorsa Magyarországon. Néhány könyvének címe minden méltatásnál jobban érzékelteti sokoldalú, színes egyéniségét: Játék és szórakozás a régi Európában, A Parasztkalendárium. Még tudományos igényű krimit is írt Rudolf Diesel rejtélyes halálának általa feltételezett okáról. Tudását készségesen adta át mindenkinek, munkatársainak, diákjainak, hivatásos vagy amatőr kutatóknak, de akár a televízió városvédő műsorának is. 1981-től bekapcsolódott az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Altalános Technika Tanszékén a technikatörténet tantárgy oktatásába, majd címzetes professzorként nemcsak a diákokat tanította, hanem egyetemi oktatókat, főiskolai tanárokat képzett ki. Az ELTE Technikatörténet I. és II. jegyzetei, amelyek társszerzője, a felsőfokú oktatás alapművei. Endrei professzor sokakat segített a tudományos fokozat megszerzésében. Sokoldalú képzettsége alapján felismerte, hogy a tudomány- és technikatörténet interdiszciplináris jellegénél fogva nem illeszkedik a Magyar Tudományos Akadémia hagyományos szervezeti egységeihez. Fontos szerepe volt az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának létrehozásában, amelynek több cikluson keresztül, egészen halála évéig elnöke volt. Ugyancsak az ő kezdeményezésére alakult meg az ELTE keretében az MTA Technikatörténeti Kutatásokat Koordináló Központja, amelynek tudományos irányítója volt. Itt számítógépes technikatörténeti adatbankot létesített, az első ilyen jellegű adatbankot az országban. Az összegyűjtött ismereteket és a textiliparral kapcsolatban fellelhető emlékeket, muzeális tárgyakat kezdettől a nemzeti kulturális örökség szerves részének tekintette, ennek jegyében kezdeményezte textilmúzeum létrehozását. Meghatározó módon közreműködött az anyagok összegyűjtésében és a kiállítások megtervezésében, aminek eredményeként 1986-ban megnyílt a múzeum a Gogol utcában, 3500 m

2 alapterületen, az oktatást és közművelődést segítő, jól áttekinthető elrendezéssel. Egyetemi tanítványainak nemegyszer a múzeumban tartott technikatörténeti előadást. Sajnos az első textilmúzeum 1992-ben a privatizáció áldozata lett. Az épületet eladták, a múzeum elvesztette működési lehetőségét, a kiállítási anyag raktárakba került. Endrei professzor úr munkatársaival azonban vállalta a küzdelmet, a múzeum újabb, másodszori létrehozását. Fáradhatatlan munkával járt hivataltól hivatalig, végül egyenesen az Országgyűlés elé juttatta az ügyet. Munkája végül is meghozta az eredményt: a magyar textilipar egykori fellegvárában, az óbudai Goldbcrger gyár műemlék épületében, amelyben két évszázaddal ezelőtt az alapító lakása, irodája és műhelye volt, 1998-ban kisebb alapterületen ugyan, de legalább olyan magas színvonalon újra megnyílt a textilmúzeum. Kijelenthetjük, hogy az ő töretlen munkálkodása nélkül ma nem létezne ez a múzeum, amelynek Endrei professszor élete utolsó napjáig szellemi irányítója volt. Kedves, jó humorú ember volt, mindenkinek segített, mindenki szerette. Minden értékes tudást megbecsült. Ugyanolyan érdeklődéssel hallgatta egy elsőéves diák előadását, mint egy világhírű professzorét, ha abból új ismereteket szerezhetett. Nem a tekintélyt, hanem a tudást tisztelte, a tisztességtelenséget és embertelenséget viszont nem viselte el. Jelmondata ez volt: intolerantiam non tolero.