Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Szemán Attila-Méri Edina: A selmeci Bányászakadémia hallgatóinak jellegzetes ruhadarabja, a grúben

Szemán Attila* - Méri Edina** A BÁNYÁSZATI FELSŐOKTATÁS TANULÓINAK REPREZENTÁNS RUHADARABJA, A „GRUBEN" A gruben megjelenése és fejlődése A bányászati felsőoktatás Magyarországon a Selmecbányái Akadémiához kötődik. Ez Európában az első bányatisztképző intézet volt, melyet 1735-ben alapítottak, s az akadémiai rangot 1770-ben kapta meg. Arról, hogy a kezdeti időszakban a 18. században milyen ruhát viseltek az Akadémia hallgatói, nincsen adatunk, csak következtetni tudunk. Bizonyos azonban, hogy valamilyen bányász, azaz bányászathoz kötődő ruhát kellett viselniük, hiszen a bányászatot tanulták és bányabeli gyakorlatokon is részt kellett venniük. Valamelyik Selmecen használt bányászruhához hasonlíthatott ez, s bizonyára nem volt egységes, hiszen pontos előírások csak jóval később keletkeztek a ruházattal kapcsolatosan. Első konkrét adataink a 19. század első feléből származnak, igaz azonban, hogy ebből a korszakból a ruházatot mint már megszokott, huzamosabb idő óta használt viseletet ismerjük meg. Legpontosabb forrásunkat ebben a kérdésben Splény Béla visszaemlékezései képezik. „Öltözékül első dolog volt, hogy bányászruhát vegyek a characteristicus duzzadásokkal a felső karon és hátul lógó bőrköténnyel; tizennégy forintba került. Nagyobb dísz kedvéért úgynevezett campagne egyenruhát is csináltattam zöld bársonygallérral és „Schlägel und Eisen" jellel ellátott ezüstgombokkal; ez már húsz forintba került, de általában nemigen magasra ment akkor az öltözék költsége, mikor egy pár új csizmát négy forintért lehetett kapni. A bányászöltözet volt mindennapi előadásra, járkálásra a városban azonkívül, és igen sok akadémikusnak nem volt egyebe."

1 Ebből a rövid leírásból teljesen világos, hogy az akadémikusok

2 1836-ban már hagyományosan két fajta ruhát viseltek. Egy mindennapit, amelyet - lévén szakmai gyakorlatok is tulajdonképpen munkaruhának is nevezhetünk, és egy ünneplőt, de legalábbis félgálát („campagne"), amelyet csak alkalomra vettek fel. A mindennapi ruha leírásában az úgynevezett „grúben"-re ismerhetünk. Ennek a felsőruházati darabnak a neve eredetileg „Grubenrock" volt, ami szó szerint „bányászkabátot", azaz bányabeli viseletet jelent. Próbálták magyarítani ezt a nevet - amely a diákhagyományokon keresztül bekerült a magyar nyelvbe is - s így jutottak a „bányászka"

3 névhez. Ez azonban igazából nem volt képes meggyökeresedni, s nálunk ma is „grúben"-nek nevezik, mint majd egy évszázada Tassonyi Ernő tette remek regényében. Szlovákul „grumrock"-nak hívják a grúbent, ami azt mutatja, hogy náluk sem sikerült 'lefordítani' ezt a kifejezést.

4 Kötött nyelvi helyzetben egyedileg megmaradt a „grubenrock" kifejezés is a „Grubenrock-porolás" diákszokás nevében, mely tipikus bányász szokás volt. Amikor a diák kezébe kapta a záradékolt indexet (ez a mai abszolutóriumnak felel meg), grubenjének két végét a leibfuchsa (lásd később balekcsősz) és egy másik balek fogta, nádpálcával a filiszter (végzett diák) hátán porolva a város kapujáig kísérték. Ott a szó szoros értelmében kirúgták...

5 * Központi Bányászati Múzeum, Sopron ** Kékfestő Múzeum, Pápa