Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Tóth György: A varrótű

amit megerősít az is, hogy a korabeli egyiptomi gyűrűk egy része kemény anyagból készült, így anyagát tekintve alkalmas volt erre a feladatra. A nyeles tűk viszont nem igényeltek átnyomó eszközt, hiszen ennél a „nyélnél" fogva tolták át a tűt az anyagon. Kína még egy fontos területe az ősi eszközök kutatásának, hiszen a textília másik, vagy talán még fontosabb bölcsője. Az i. e. 2000-ből származó selyem varrócérna bizton feltételezi, hogy alkalmas vékony tűnek is kellett léteznie. A legrégebbi gyűszűt is ezen a területen találták a Han dinasztia (i. e. 206-220) idejéből. Az itt talált nyitott gyűszű érdekessége, hogy vasból van. Az acélkészítést Kínában Jü császár idejében (i. e. 2220) találták fel; ez nagy hatással volt a fémek alkalmazására, hiszen előtte jószerével csak a meteoritvas kovácsolásával állíthattak elő vas tárgyakat. A korabeli vas ezért értékesebbnek számított, mint az arany vagy ezüst és csak i. e. 1510 körül, amikor az ércből nyert vas feldolgozása általánossá vált, akkor rendeződtek át az értékviszonyok. A mesterség Kínából feltehetően a selyemúton került át Európába. A vaskohászat és az acélgyártás megjelenésével az acél tűk is megjelentek. Anyaguk miatt azonban hamar korrodálódtak, így acél tűkre tárgyi bizonyítékunk ebből a korszakból nincs. Ezek a korai eszközök a fejlett kultúrákra voltak jellemzők. Afrika egyes részein, a déltengeri szigetvilágban azonban még a 19. századi források szerint is voltak falvak (és talán ma is vannak), ahol hegyes tüskékkel, halszálkával, vagy hegyes vas tüskékkel lyukasztották át a bőrdarabot, hogy a bőr csíkot, belet a lyukon átvezessék és így „varrjanak". A tű terminológiája Érdekes dolog, hogy a tű talán darabszámban a legnagyobb mennyiségben gyártott egyszerű szerszám, mégis nagyon szűk körben ismertek a helyes fogalmak, illetve vannak fogalmak, melyek csak egyes idegen nyelveken ismertek, (a tű esetében elsősorban németül) meg sem próbálták azokat magyarra átültemi. Ezek e helyen neveket kapnak, legrosszabb esetben azzal a hasznossággal, hogy az olvasó számára egyértelmű lesz, miről van szó. A tűkkel kapcsolatos fogalomkört a 2-3-4. ábrákon foglaltuk össze. 2. ábra. A varrótűvel kapcsolatos fogalmak szemléltetése, a) Visszahajtással készült tűfokú kézi varrótű, b) lyukasztással készült tűfokú kézi varrótű, c) kovácsolt tűfokú kézi varrótű, d) nyeles kézi varrótű lyukasztott tűfokkal: a nyelet megfogva tolták át a tűt az anyagon, e) préseléssel lyukasztott tűfokú kézi varrótű, fokcsatornával ellátva a tűfok kialakítások b tűszár c ^o^r— __—1-=-tűhegy d '- * e — fokcsatoma