Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

Vessünk egy pillanatot a Herbergi - szálló hely - gyűllésekre; lássuk s itilljük meg az ott gyakoroltatni szokott kalapos Legényi Német szokást. Át veszik a Czéh által már fel szabadított tanítványt a Legények, s minden be bizonyítható jog nélkül ki sajtollyák zsebükből a maguknak ön hatalmukból tulajdonított szabadulás nagy taxáját virág, mocsok, és társ pohár pénz nevezetek alatt, s a szálló helyre sietnek: Itt elsőbben a „mit gunst ihr Brüder... elmondatik háromszori felütés mellett, melly annyit tesz; „Hogy ezen most felszabadulandó, és csak általunk emberé teendő inas ellen - mert meg jegyzendő hogy a Czéh általi szabadulás nem áll nálluk - tehát ezen inas ellen nincs e valamellyik Legénynek panasza, vagy kifogása? Ha nincs, akkor borözönbe merülve, eldanolják, a Németekre, főleg kalaposokra - igen is rájokillő „Schwartz schwartz wie der andre"... Ha pedig van panasz, az meg hallgattatik, de oka meg nem vizsgáltatván, elég azon vád, hogy „úgy hallottam" irgalom nélkül meg öklöztetik, úgy hogy jövendőre jusson eszébe, Legények kicsapongási ellen soha nem véteni, mások pedig vegyenek rúlla példát, hogy mimódon kellessék magát viselni annak, ki a kalapos Legényi nevezetet megérdemelni akarja.. Ezen rendellenességekhez hasonló módon illetetnek, a Magyar Czéhi, vegyes, és Erdélyi kalaposok tanítványi is, kik midőn a törvény ellen rajok ki vetett és negyedi tanulást bevégezték, a szálló helyeni második szabadulása alkalmával a fel adott három „mit gunst ihr brúder" kérdések után, ha vétkesnek mondattak, Lelkesen meg pöhölik, s azután avattyák fel Német Legénynek. Lásd Art. 20dik Cz. a hol az e féle zsarolás tiltatik: s az érintett három rendű Czéhek tanítványi, becsületeseknek ösmértetni parancsoltatnak: a mint felljebb is érintem. A szabadításnak ezen módja, s az inasi éveken át töltött nem nevelődése, olly hatalmas lánczokkal kötik a kalapos Legényi szokáshoz; hogy már csak a meg említése is „kalapos Legényi regula" válhatlan kapcsolatba tartja a mesterrélétig egymással; és milly különösen!, csak erkölcstelen cselekedetben: minél korhelyabb a kalapos Legény annál nagyobb tekintetet tulajdonít magának, s minél rongyosabb annál nagyobb érdemet. Jóban foglalkozni, mesterének, annyival inkább a Czéhnek engedelmeskedni halálos, s a szálló helyen mindenkor szomorú s véres következést vonzó bűn. Hallatlan amidőn az érzékenyebb kalapos Legény, méltatlan meg öklöztetésének elégtételét a Bíróságnál keresé és meg nyeré, rendesen annyira üldöztetett világ szerte még vagy mesterségitűl, sőt életétül is meg válni kellett. Minttörtént a Temesvári becstelenítés folytába is. Állapodjunk meg Temesvár történeténél s tekinsük meg az 0 Aradit is: Mint történt az érintet kétváros Czéheivel? kalaposokéval - Mert O Arad a Czéhi leg fensőbb rendeleteknek következtébe a Legények külön gyülekezetét törekede el tilalmazni és az ezen intézkedés ellen, némelly nyilvános lázítókat, a Czéh által adott a törvényhatóságnak, holott méltó fenyítéket vevén testi büntetésbe részesültek. Azt kellene hinni, hogy a vett büntetés után megjobbúltak a Legényeik, azomba az iménti három fő lázítók folytaták elkezdett rendedenségük, s meg becsteleníték, ki Oaradon tovább munkába megmaradand. Ki takarodott tehát mind, s útjokat Tömösvárnak véve oda csak ugyan el is jutottak. Tegyük fel, ha azon Oaradbúl ki takarodott Legények, Vándor könyveikbe vagy megjegyeztetik, vagy azok nekiek ki nem adattak volna: Nem fogadtattak é fel a Tömösvári mesterek által munkába? Fájdalom igen is! és ebbe áll a Legények varázserejük, jól tudják ők az alkalmat hasznukra fordítani, s azért tártnak bennünket méltán orrunknál fogva. így felfogadtatva Tömösvárott, vagy ha fel nem fogadtatva is, a szálló helyeni gyűllésbe, az ott munkában álló Legényeknek a történet bor ivás közt el panaszoltatott; s ugyan csak bor közt az 0 Aradi lázítók által tett becstelenítés helybe hagyatott, sőtt azzal nagyobbíttatott,