Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

liségek folytába, kevésbé részesűljönek még az szenvedő Emberiséghöz ápolására intézett jótékonyságok malasztiba is. Ne higyje pedig senki, hogy e' botránkoztató német szokás kiirtásában a' kalapos Legényi régi szokás változást nem szenvedhet; mert ha a' Németek tudtak egykor Magyarokat jelen gyalázatos Mesterségi Német szokás' - Handwerksgebrauch - elfogadására kényszeríteni, s szoktatni Honunkba; Miért ne tudnánk Mi is, Magyarhoz illő józan, s erkölcsös kötelességeket Legényeinknek szabályul kitűzni? s mik ezen szabályok? Czéhi legfensőbb szabályaink, Czél szerű korlátokat határoznak, azok meg tartása, s a vélek való élés a meg kívánható. Magyarosodni kell e' végből, s többé a' Német Czímet nem viselni. Elevenen kelle hallanom, hogy Mi kalaposok több okon nem lehetünk Magyarokká, mert elsőbben is: Mesterségünkbe már természeté vált Német, s Magyarul ki sem gondolható nevezetek vannak: - millyek műszereink, s némelly műdarabjaink és így azokkal eggyütt örökre Németeknek kell maradnunk. Második, mert kül-Német földre szabadultaink nem vándorolhatnának stb. Az elsőre azt mondom: Hívjon fel ki kételkedik azok magyarrá való át terelése eránt, és meg lessz. A másikra pedig; Ha Honunkba tudatlan, kézi munkája után meg sem élhető - koldulás nélkül mit olykor lopásai párosítanak - Német és más főleg gyapjú rontó Legények kóborolhatnak, mért ne vándorolhatnának erős, tudós s csak jó kalapok készítésére termett Magyarfiak a Német, és más földön? okát nem látom máskép, mint ha azon törvénytelen úton nem schartzolhatnának miként Hazánkba a Magyar, vegyes és Erdélyi Czéhek szabadult tanítványi - miről alább szóllok de ha meg lesznek valahára tanítva arra Legényeink a nevelés, az Inasi oskolák úttyán, hogy Bíróhoz folyamodjonak panaszaikai, s kerűllyék a négyheti gyüllést - firwoch - erőszak nem fog rajtok el követtetni, s így meg nyílnak nekik a külföld kapui. Egyéb arant szüksége sincs a Magyar kalaposnak a Magyar Hazán túli vándorlásra, Ha csak világ látás okáér nem - mert ország melybe olly jó, szép, és tartós kalapok készítetnének mint Honunkba - ideértem Erdélyt is - a Nap alatt nincs. Nyíltan merem mondani hogy kalapok csak e két Honba készülnek tökélletesek és csak fiaik által készítetnek jelesbet. Honnét, ha német vagy külföldi okulni akar kalap csinálásba, jöjjön hozzánk tanulni. Milly balul és törvénytelenül cselekszünk midőn a Magyar, a Törvényes vegyes és az Erdélyi Czéhek' kalapos tanítványit, Legényeink közül ki tiltjuk, s Hazánkba Czéheinknél vándorolni nem engedjük, azokat becsületeseknek nem ösmervén, állig megbocsájtható! A' Magyar és Erdélyi Czéheknél vándorolnak, mert meg türetnek - a Mi Német tanítványaink; s azoké, bár milly ügyesek legyenek is nállunk újra inasságra kell álni, melly inasi idő el telte után terhes s csak nem a' mesterrététel igaz taxaját meg ütő dijj fizetése után Némettesittetnek meg-. Nem eggyez meg sem törvényeinkel sem századunk szellemével ezen tettünk, de kárunkra is van, mert Honunkból seregenkint vándorolnak tantványaink Erdélybe, onnan pedig egy sem jön, noha jönni vágy.- A' magyar czeh itthon van, s' becsületeinek általunk ezért nem ösmertetik, mert Magyar. A' vegyes pedig mert egyéb mesterségen lévőkkel párosult, de törvényesen párosult, szabad Levéljük csak az a 'mi mienk czupán azért, mert a 'Bécsi, Hamburgi, vagy Német földi Czéh 'kalapos Legényeinek torkát borral nem töltvén, azoknál, és azok által ki nem hirdettette. Ezek törvénytelenségek, ki arról meg győződni önkényt nem akar: Olvassa meg a Czéhi Szabályok 20-dik Czikkét. Az inasok álapottya. A szegényebb szüléktül korábban elmaradott gyermekek kérdeztetvén mi leszel? természeti ösztönüknél fogva soktúl „Mester ember" lessz a' felelet; s illyen mesterségünkre is kerül; az illyennek nevelésre van fő szüksége. De szülékáltal is, ámbár jól nevelt, de ártatlansága hajlan-