Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

A soproni céh szállásán megfordult kalaposlegények származási helyei, 1779-1890 tette, mindenesetre fokozta az árutermelést. A főcéhekből kivált mesterek önállósodásának egyik példája a gyöngyösi kalaposok 1819. évi, illetve 1821. évi szabályzatainak megerősítése, sajnos még ekkor is csak német nyelven. Tehát a Jablonszky általt sürgetett „magyarosodás" még évtizedekig késlekedett. A gyöngyösi kalapos céh az általános rendelkezést megelőzte és már 1869-ben a céh vagyonát a mesterek egymás között felosztották. Mindenesetre Jablonszky Simon a céhek bomlásának időszakáról igen szemléletes korrajzot hagyott ránk. Ennek teljes eredeti szövegét alább adjuk. IRODALOM 1 Jablonszky Simeon: A' Kalaposok álapottya. Gyöngyös 1838. Kézirat. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Oct. Hung. 1853. Kézirat sz. 119,24 (1971) 2 Domonkos Ottó: A főcéhek vonzáskörzetei. V. Kézművesipartörténeti Szimpózium. Veszprém (1984). MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság, (1985). 191-216. 3 Domonkos Ottó: A kézművesség szerepe a falu anyagi kultúrájának alakításában, Magyar Néprajz 3. köt. Kézművesség, Budapest (1991) 118-123. 4 Rázus József: Gyöngyösi céhek, ipartársulatok és a gyöngyösi ipartestület története. Gyöngyös, 1928.