Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Vőneki Ágnes: J.M. Jacquard selyembe szőtt arcképe a Textil- és Ruhaipari Múzeumban

1728-ban feltalált egymáshoz fűzött kártyákkal, miközben a kártyákat tarló hengert négyszögalapú hasábra cseréli. A lyuldtártyavezérlésű mechanikus mintázóberendezést 1804. december 6-án a Lyoni Kereskedelmi Kamara tagjaiból alakult bizottság előtt mutatják be. Az eredmény, illetve a bizottság tagjainak reakciói a Kereskedelmi Kamara december 13-i üléséről készült jegyzőkönyvben olvashatók, Jacquard a ma nevét viselő gépre nem kért, és nem kapott szabadalmat. A következő évben Napóleon látogatja meg Lyon városát mikoris úgy rendelkezik, hogy Jacquard minden felépített és munkába állított új selyemszövőszék után 6 éven keresztül 50 F külön honoráriumot kapjon. Az első év első felében 15 jacquard-fejet szállítottak, és hat év alatt is mindöszsze 57 szövőszékre szerelték fel az új mechanizmust. Az első időkben a szerkezet pontatlan működésére panaszkodtak a szövők, ugyanakkor az üzleti életben is pangás mutatkozott. Ez magyarázat lehet arra, hogy esetenként a hibás szövetet gyártó gépet a munkások összetörték, illetve, hogy a tulajdonosok kártérítést követeltek. A berendezést olykor csak engedménnyel tudták értékesíteni. Jacquard munkatársa, Jean Breton, az a tehetséges géptervező, aki végülis szellemes újításaival folyamatosan működő, és biztonsággal használhatóvá tökéletesíti a mintázó berendezést Ezek az előzmények tették lehetővé, hogy a XLX. sz. második évtizede óta a damasztszövő műhelyekben általánossá vált a Jacquardszerkezet használata, 1834-ben 30 000 gép volt üzemben Franciaországban és 1840-ben már nálunk is alkalmazták a Valero selyemgyárban. Jacquard életének és gépének története befejezésül; jelentős tökéletesítéseket ugyan már nem tett gépén, ennek ellenére további kitüntetéseket kapott, 1819-ben a Becsületrend lovagja lett Vagyonosán, dicsőségtől övezve, 1834-ben a Lyon melletti Oullins nevű birtokán halt meg. Szülővárosa szoborral emlékezik meg nagy fiáról. Az ilyenfajta szövött arcképek ugyan nem ritkák, de nem is általánosak annyira, hogy a Textil- és Ruhaipari Múzeumban őrzött francia textilkép mellett ne említenénk meg, hogy az 1840-es években már hazánkban is készültek ezzel a technikával szőtt arcképek. Készítőjük a már említett pesti Valero-gyár, mely fennállásának 80 éve alatt korszakot teremtett ebben az iparágban. A Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében őrzik V. Ferdinánd magyar király a Valero selyemgyár által készített arcképét amely valószínűleg az uralkodónak tett hódolat mellett reklámcélokat is szolgált A spanyol származású Valero István 1776-ban alapította selyemgyárát, melynek viiúgkorában 80-100 szövőszékkel dolgozott a Terézvárosban. 1839 és 44 között új helyen, a mai Honvédelmi Minisztérium épületében létesült a régebbinél korszerűbb gyáruk, amely nem csak Magyarország legnagyobb selyemgyára, hanem a Monarchia területén is a nagyobbak közé tartozott A negyvenes években a Valero-termékek már igen jó hírnévnek örvendtek, mind minőségben mind választékban megütötték a külföldi gyárak szintjét. Az 1842-ben megrendezett első, majd az 1843-as második Iparműkiállításon Valeróék is jelen vannak, utóbbin aranyérmet is nyernek 1846-ban rendezett harmadik Iparműkiállításon Valero Antal portékáit bemutató teremrészben a különféle bársonyok, krepp-, batiszt-, és selyemszövetek körében kelt feltűnést és ejti