Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Endrei Walter: A budai Császárfürdő kallómalma

5. ábra kább festőkádakhoz hasonló tartályokat észlelünk. És ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy a Pongrácz által ványolókádnak elnevezett szerkezettel van dolgunk.

14 Romániában ma is működő kezdetleges berendezések kitűnő leírását Irirnienek köszönhetjük.

15 A románul vütorile, németül Wirbelkörbe nevezetű ványolók Nagyszeben környékén, tehát szász területen használatosak. Lefelé szűkülő csonkakúp alakú, durva deszkákból összerótt alkotmányok, melyekbe ferde szögben vezetik be a vizet s ezáltal valóságos örvény keletkezik benne. (3. ábra.) Irimie közlése szerint 4-6 pokrócot helyeznek el belsejében, itt 7 órán át (másutt 24-48 órán át, a minőségtől függően) van kitéve a kavargó víznek, mialatt a deszkák durva felületén és egymással súrlódva bolyhtakaró keletkezik a pokrócokon és némi zsugorodás, tömörödés is bekövetkezik. Ilyennek kell tehát elképzelnünk ezt a primitív - feltehetően még a török hódoltság idejéből származó - kis „kallót" is. Ez azonban nem tévesztendő össze az igazi posztókallók mellett olykor található négyzetes medencékkel (Wasser Kasten)

16

, melyek feltehetően a ványolt posztó öblítését, közömbösítését szolgálták.

17 Egyikük elhelyezkedését a kallómalom mellett, a felülcsapó kerékhez vezető csatorna alatt mutatja 5. és 6. ábránk.

18 Egy 1725. évi tervrajz már az öt vízkerékkel működő tökéletesített őrlőmalmot mutatja (4. ábra)

19

, de csak kereken negyven év múltán valószínűsíthető, hogy a pokróckallókon kívül igazi, bütykös tengellyel működő kölyűs posztókallók üze-