Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)
Endrei Walter: A budai Császárfürdő kallómalma
ENDREI WALTER A budai Császárfiirdő kallóin alma 1767 telén az apatini manufaktúra üzemvezetője szekérre rakat 50 vég nyers posztót és Pestre hajtat hogy az Invalidusházban (a mai Városházán) megnyírassa, a budai Császármalomban megkallassa őket 1 Ez nem csak arra utal, hogy az alföldi posztókészítés meghonosodásának egyik fö akadálya a gyors vízfolyások hiánya miatti gyér kallózási lehetőség volt; a debreceni szürgyártók Nagyváradra, a soproniak Ausztriába kényszerülnek. 2 De rávilágít arra a kedvező körülményre is, mely a budai ún. felhévízi források malmát - a tataiakhoz hasonlóan - másoktól megkülönbözteti: „hideg télben viszey bé nem fagynak... kállainak éjei és Napal." 3 A Császármalom pontosan a mai Lulracsfurdő uszodaépülete helyén állott Története visszakövethető a középkorig, okleveles adatait Kubinyi A. gyűjtötte össze. Szerinte 1276-ból származik első említése. A 14. században már két malom állott e helyen, egyikük kőépületben üzemelt 1337-39 között királyi tulajdonba kerülnek és az óbudai várhoz tartoznak. Továbbra is meglehetősen hányatott a malmok sorsa, a 15. században pusztulásukra, újjáépítésükre utaló adatok is akadnak. Ekkor hallunk először arról, hogy nem(csak) őrlőmalmokról van szó, hanem bütyköstengellvel hajtott, szakaszos működésű gépről, „maUeatoriumról'' is ( 1481 ). 4 Ez a tény más megvilágításba helyezi az ipari létesítmény jelentőségét ugyanis mind ez a kalapácsos műhely, mind az ugyanott említett artifices purgatorum armorum és az 1487-ben világosan „hámor, sive officina fabrilis regie maiestatis"nak megjelölt malomüzem lőportörő vagy vasfeldolgozó hadiüzemet sejtet Ezt támasztja alá a Mátyás ideje óta igazolható budai ágyúöntő műhely létezése is. 5 Azonban az ilyen kölyűs (puskaportörő) vagy kalapácsos (hámor) szerkezet könynyűszerrel alakítható át kallóvá, ami mellett az szól, hogy az 1502-10 közötti malomperek tanúi között több ízben szerepelnek posztócsapók. 6 A nagyszámú budai posztónyíró és csapó önmagában is kalló létét valószínűsíti. 7 Ami persze korántsem jelenti, hogy nem a lisztelő malmok maradtak többségben - Pierre Choque is öt malmot említ 1502-ben - arról nem is szólva, hogy ugyanazon malom vegyesen bírhat szakaszos és folyamatos mechanikával. Már az első 1206-18 közé tehető kalló említés is így szól: „...a malom négy kerekű, melyek egyike szürke posztót ványol." 8 Több érv szól amellett, hogy amikor röviddel a török megszállás után Arszlán pasa megépíti a Baruthanet (lőpormalmi erődöt) egy meglévő épületet erősít meg, működő üzemet újít fel (1565-66), ahogyan azt két emberöltő után Músza pasa ismét kénytelen megtenni ( 1631-44) 9 , mert hiszen az efiele ipari üzemek karbantartása az ennél jóval gyakoribb felújítást megköveteli.
