Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

szint feletti magasságon, s ehhez az itt élők ruházata is alkalmazkodik. A férfiak bőr, vagy sűrűn kötött fülessapkát viselnek, rajta kalapot ( !) Felsőtestükön többrétegű ing és pulóver, eredetileg tarka, többnyire azonban igen kétes tisztaságú állapotban. Nadrágjuk vászon, s szinte kivétel nélkül mezítlábasak. A nők öltözete magas fekete keménykalap (!) többnyire színes szalagokkal díszítve. Alsóruházatuk sokrétegű szoknya, harisnya és cipő nélkül. Felsőruházatuk több pulóverből áll, amelyek mell résznél mindig nyithatók; a perui nők fél életükben szoptatnak. Imádják a zenét; az Andok vidékén mindenütt jelenlévő pánsíp szomorkás, ám gyönyörű dallamait északabbra a gitár váltja fel. A Cuzcóból a Titicaca-tóhoz vezető mintegy 14 órás vonatúton - melynek viszontagságai európainak szinte elképzelhetetlenek - az egyeden vágány miatt gyakran megáll a vonat akár a nyílt pályán is. Ilyenkor a zsúfolásig megtömött vagonok kiürülnek, s nemegyszer a havonjégen alakulnak ki az alkalmi zenekarok; gitár, pánsíp, dob, ének. Hihetetien zenei érzékükkel pillanatok alatt összehangolódnak, s az első ütemeket követően kezdődik a tánc. Ilyenkor a vonat addig áll, míg a táncolók el nem fáradnak - ehhez hozzájárul a közel 5000 méteres tengerszint feletti magasság is - a vonatvezető visszabaktat elárvult mozdonyához, aztán folytatódhat az utazás. Az inka építészeti emlékek is érdekes technikatörténeti vonatkozásokkal szolgálnak. Peru városaiban a legrégebbi keltezésű épületek spanyol építésűek; katedrálisok, templomok, paloták, amelyek javarészt az inka épületek anyagából, s azok helyére kerültek felállításra. Cuzco földrengésektől és spanyol rombolásoktól nem kímélt városában megmaradt néhány inka falat csak azért nem hordta szét a lakosság, mert a kövek nem szabályosak, házépítéshez túl nagyok, s az utolsó néhány évben az állam is védi, óriási turisztikai vonzerejükre tekintettel. (19. kép) Lenyűgöző építészeti alkotások persze találhatók a nagyvárosokon kívül is. Ilyen az első számú idegenforgalmi szenzáció, az inkák utolsó városa, Machu Picchu is. 1532-t követően a spanyolok fokozatos benyomulása révén az inkák kénytelenek voltak feladni Cuzcót birodalmuk fővárosát is, és folyamatos hátrálásuk során az Andok egy kicsiny csúcsa, Machu Picchu közelében húzódtak meg, majd építették fel utolsó városukat A spanyolok soha nem akadtak rájuk... E század 10-es éveiben egy földműves család lakott és dolgozott a hegy lábánál, és fogalma sem volt hogy 1000 méterrel feljebb még működtetliető vízvezeték, templomok és középületek sokasága rejlik az őserdő zöldjében - így a legenda. Tény viszont hogy Hiram Bingam régész valóban az inkák utolsó városát kereste, és találta meg 1911 és 1915 között ezen a vidéken. A várost kiépített utak kötötték össze a környékkel - inca trails - amelyek ma is, 400 évvel építésük után, jól kivehetően kanyarognak a trópusi őserdőben; követve a vidék legfőbb folyójának, az Urubamba Amazonast is elérő, zúgó vizének völgyét E völgy másik, építészetileg talán még jelentősebb gyöngyszeme Ollantaytambo romjaiban is megrendítő települése.