Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Sipos Enikő: Heténypusztai római kori textilek vizsgálata

DIFFERENCIÂLTHERMOANALIZIS selyem halotti lepleket borítottak, majd tömjénnel itatták át az egészet Az eltemetés módja azonos a Nagy Lajos által 1932-ben, Póczy Klára által 1962-ben Aquincumban feltárt múmiasírokéval (5.), továbbá Barkóczy László is ezekkel mindenben egyező megfigyeléseket tett a brigetiói lelet esetében. (6.) A 33. sírban öt szövetféleséget tudtunk elkülöníteni : 1. Lenvászon, lánc- ill. vetülékfonalak „S" sodratúak, szövetsűrűség: 18/20 2. Lenvászon, lánc- ill. vetülékfonalak „S" sodratúak, szövetsűrűség: 44/26 3. Lenvászon, lánc- ill. vetülékfonalak „S" sodratúak, szövetsűrűség : 28/17 4. Lenvászon, a több rétegben 1 cm vastagon összetapadt rétegek miatt pontos értékeket nem lehetett meghatározni. Az 1. minta anyagával azonosnak látszik 5. Selyem, vászonkötésű, lánca és vetüléke sodratlan. Szövetsűrűség: 32/28. A szövetben 2-3 mm hosszúságú fonott aranyfonalakat találtunk. Annak eldöntése, hogy ezeket hímzéshez vagy szövéshez használták, a szálak csekély menynyisége miatt nem volt lehetséges. Feltehető, hogy a selyem halotti lepel szélén volt egy keskeny szegély. A szálak tiszták, aranyfényűek, selyem bélfonal köré tekert aranylemezből állnak. A bélfonal szinte teljesen elenyészett A fémlemez sodrata „Z". A lemez töredezett, meggyűrődött Külső szélei vágás nyomát nem mutatják, teljesen gömbölyűek, a szalag szélessége egyenletes, így feltehető, hogy húzással és hengereléssel készülhetett