Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)
Dr. Endrei Walter: Agostino Mazzocato
Tallherr tervrajza az épület hosszanti metszetéről (1785) gazdasági helyiséget (pl. fonalraktárt); a helytelenül olykor „oválisnak" mondott főépület körül eperfa ültetvény, noha selyemhernyótenyésztés céljaira szánt helyiség nincs. A rajz jobb oldalán megjegyzés olvasható, mely szerint az emeleti szobácskák rendeltetése gubóraktár. Mazzocato hivatalos megbízását a 13.117 sz. (1784. nov. 11.) udvari dekrétum tartalmazza. Eszerint megbizonyosodott, hogy eljárása jobb minőségű és nagyobb mennyiségű fonal gyártásával jár, köteles ezt felesége és két fia segítségével fokozatosan az egész országban bevezetni. Ezért a munkáért ő évi 800, felesége 300, idősebb fia 250, az ifjabbik 150 Forint (összesen tehát évi 1500 Ft) remunerációt kap, alakást, oktatásra alkalmas helyiséget és útiköltségeit megtérítik. Viszont kötelezi őt arra is, hogy a fonalat legalább 1 Ft/font áron értékesíti vagy ő maga veszi át. Ez az egyébként kereskedelmi érzékről valló kikötés súlyos vitákra adott okot, mert Mazzocato az eddig szokásos laza kincstári átvétel módját rigorózusan megváltoztatta és a parasztoktól csak kiváló minőségű gubót volt hajlandó átvenni, hogy kockázatát csökkentse. A turai „selyem bogár tartó lakosok" panaszolják, hogy amióta Óbudára kell vinni a gubót a köztük gyalogszerrel közlekedők, különösen az öregek és sánták oly lassan érnek oda, hogy „az ártatlan Bogarak sokan kirágiák magokat és kibújnak a tojásakbul" s ezeket nem veszik át. Akadt olyan (gödöllői) paraszt, aki a jó kereset reményében mezőgazdasági munkáját elhanyagolta és pórul járt: „Azon öreg olasz ajándékot ígérvén néki... szegény ember félben hagyván aratását Óbudára ment..." de egész gubó szállítmányáért nem kapott semmit. Ennek megfelelően csökkent az átvett gubók mennyisége (font/év):
