Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Adatközlések: (Endrei W., - Heckenast G:)

Szelepcsényi érsek merinótenyészete „So sehen wir auch, dass die wollen im lande, durch einbringung guter zucht von schafen, in alle wege verbessert werden kan, wie solches der letztverstorbene Erzbischof in Ungarn mit unterschiedlichen arten schafen welche er hie- und daher kommen lassen, versuchet, und glücklicher success befunden hat." Forrás: Schröder, Wilhelm Freyherr von: Fürstliche Schatz- und Rentkammer. (1686) Königsberg-Leipzig 1752. 198. o. Fordítás: így azt is látjuk, hogy a gyapjú az országban jó gyapjútenyészet behozatalával mindenképen javítható, amiképpen azt a közelmúltban elhunyt magyarországi herceg prímás különböző juhfajtákkal, melyeket innen és amonnan hozatott, megpróbálta és szerencsés eredményt ért el." Szelepcsényi gombai gyapjúmanufaktúrájáról Bél Mátyás ad hírt (Notitia Hungáriáé novae II. 222). Nem csak juhokat tenyésztett, hanem festőnövényeket is telepített; a manufaktúra posztói állítólag felvették a versenyt az angol és holland minőségekkel. Heckenast Gusztáv Az utolsó magyar ruharendtartás „Mivel-hogy mind Nemes Magyar Országon, mind pedig Erdélynek Részeiben nevezetesen azon bölts tzélból, hogy a' veszedelmes pombázásnak, és a' köntösbéli pazérlásnak vége lehessen, és hogy a' Nemesség magát, valamint szintén maga viselésével, ugy külső képpen-is más Rendű Emberektől meg-külömböztethesse, az egy forma köntösnek nemét fel-állitották ezen Vármegye Rendéi egyenlő Végezésből; Meg-határozták, hogy minden Nemes Embernek Mentéje, Dolmánya, és Nadrága; a' Szegényebb Rendüeknek Dolmány hellyett kék Lájblija légyen; az öregebbek hosszabb mentét-is viselhetnek, az ifiabbak rövidet sárga gombokkal, és pikhellyekkel; a' kinek tettzik arany-sinórral, a'kinek érteke nem engedné, kék sinórral: az hosszabb menték kék készülettel, a' prém fekete légyen akár báránybőr; akár vidra, festet nyest; vagy görény; a' kinek Dományhoz öve lenne, légyen veres, a' Tsákó Fekete; a' kinek tettzeni fog, arannyal meg-ékesitve, a' Tarsalynak mezeje veress, rajta a' Vármegye Tzimere, a' Fekete Holló orrában lévő sárga gyűrűjével; Tsizma fekete." Forrás: Huny ad vármegye 1790. június 2-án kelt, a Déván tartott közgyűlésének határozata 23. pontja. Az osztálymegkülönböztetések egyik legvisszataszítóbb változata az öltözködés módjának meghatározása volt. Ez a feudális intézmény az ókori ill. bizánci szokásjog következetes és a német városok által különös szívóssággal folytatott gyakorlatát az ún. Kleiderordnung-ok révén kodifikálták a középkorban. A 13-17. század közötti időből több száz rendtartás ismeretes, zömük német nyelvterületről s hazánkban is a németlakta városok jártak e tekintetben élen. A bártfai előírás pl. tiltotta a kézműveseknek a holland és angol posztó, selyemöv és sárga vagy piros