Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Mártha Endre: A hazai gyapottermesztés története

Úgy gondolom, szükséges itt megemlítenem, hogy a textiliparnak ezekben az időkben sem a termeltetésben, sem az elsődleges feldolgozásban hivatalos szerepe, feladata nem volt. A termelés sikere vagy eredménytelensége azonban nem volt közömbös. A Textilipari Igazgatóság, az Ipari Minisztérium XII. főosztálya, ennek utódja a Könnyűipari Minisztréium IX. Főosztálya állandóan figyelemmel kísérte a termelés alakulását. Az említett szakkáderképzésen és átirányításán túl miniszteri biztosokat adott a begyűjtés lebonyolításához és sokoldalú, gyakorlati segítséget nyújtott a kisüzemek felszereléséhez, és beüzemeléséhez. 1951 A területi felfutás előirányzatából is megállapítható, hogy ez az év jelentette a legnagyobb feladatot. A kistermelésnek számító 10 000 kat. hold megötszöröződése nagyüzemi szervezési-gépesítési megoldásokat kívánt az anyagmozgatásban és az ipari előkészítésben is. A várható problémák felsőszintű értékelése arra az elhatározásra késztette a Népgazdasági Tanácsot, hogy a gyapottermelés feladatát átszervezze. A termeltetés szakfelügyelete és a kutatási tevékenység a Földművelésügyi Minisztérium Gyapot osztálya, az átvétel, a tárolás és az elsődleges feldolgozás a Könnyűipari Minisztérium Pamutipari Főosztályának irányítása alá került. Fel kell tételezni, hogy a döntés hátterében az is állt, hogy a műszaki tevékenységhez közelebb álló és a végtermékben érdekelt tárca kezében a feldolgozás jobban látszott biztosítva. A könnyűipar profiljába a leniparon kívül ilyen jellegű tevékenység nem tartozott. Ennek ellenére a Minisztérium vezetése, a várható nehézségek ismeretében és annak ellenére nem zárkózott el a feladat elvállalásától. Nem volt szerencsés viszont, hogy a döntés csak április 12-én született meg és így a szükséges intézkedéseket csak jelentős késéssel lehetett megindítani. Az előirányzott terület 50 000 kat. hold volt. Már a szerződések megkötésénél nehézséget jelentett, hogy a beváltási árat 800 Ft/q-ra csökkentették és a korábbi juttatásokat megszüntették. Bár ezt később visszaállították, mégis sok termelő állt el a szerződéstől vagy a gyapotot nem a megfelelő helyre vetette. A leszerződött terület 49 494 kat. hold lett, amelyből az első szemlénél csak 47 242-t minősítettek elfogadhatónak. Ennek egy része újravetett volt. A termelők összetételében az Állami Gazdaságok 60%-ot, a termelőszövetkezetek 27%-ot képviseltek. A kedvezőtlen időjárás komoly károkat okozott. A napi átlaghőmérséklet 20 C° alatt volt, ami a növény fejlődésében 2-3 hetes késést idézett elő. A déli fekvésű területeken is csak szeptember közepén jelentek meg az első beérett terméstokok. Október 21-én erős fagyok voltak, ami a vetőmagot és a pamut minőségét veszélyeztette. Az 1950-es évben az öntermés mintegy 60%-át leszedték az első fagy előtt, 1951-ben alig 10%-át. A termelési terv teljesítését az mentette meg, hogy a november, ha hideg is, de száraz volt. Ez évben jelentkeztek először a gyapot munkaigényességéből eredő nehézségek, melyek nemcsak a növényápolást, hanem a szedést is befolyásolták. Sokunkat emlékeztet erre az időre a szedésre országosan szervezett társadalmi munka. A termést adó területről betakarításra került 148 793 q magvasgyapot. Ez országos átlagban 301 kg/kat. hold terméshozamnak felel meg. Az említett munkaerőgondokra utal a hozam termelőszektoronkénti alakulása is.