Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Dr. Endrei Walter: Agostino Mazzocato

ekkor a Hoffmann und Söhne cég veszi bérbe a gombolyítót. Mazzocato Miklós 1831-ben hal meg kb. 70 éves korában. Hiányzott belőle apjának célratörő, szívós vállalkozókedve; ez viszont megvolt vejében, Carlo Rosconiban, aki a harmadik generációt képviselte. Nem tudjuk, Rosconi mikor alapította óbudai manufaktúráját, de az 1807-ben 12 széken taftot, Gros de Tours-t, damasztot, atlaszt és egy „strophia collaria mediolanensis"-ként (alighanem nyakkendő szövet) szereplő selyemszövetet gyártott; néhány szép minta ma is elfekszik a Nádori levéltárban.

36 1809 tájt áthelyezi üzemét a budai Vízivárosba, a következő évben már budai polgár.

37 Manufaktúrája ekkor a vízivárosi kórházzal szembeni Magati-féle (Magathy J. vaskereskedő) 36 OL Nádori ltár Status fabricorum 1807/08 fasc 391 197-201 1. 37 MD Ez egy meg nem nevezett grófhoz intézett levélből világlik ki. A budai polgárkönyvben 1810. június 20-i bejegyzése ezt megerősíti.