Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 5. 1983 (Budapest, 1983)

A család iratai között fennmaradt egy számla 1818-ból, amelyet Gog Károly „festesz" állított ki: „A Pápai Ruha festő Segédek részére készült munkárul a 'Czimer Ujonan át festve 3 forint az az három forint."

16 így hát nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy már ebben az időben is a Kluge-mühelyben volt a legények szállása. Ezt a cégért véljük látni a fametszetes képen is a kapubejárattól balra, a két ablak mellett. Sajnos a műhely munkájára vonatkozóan részletesebb adatokkal ezt követően csak az 1840-es évekből vannak ismereteink. A magántulajdonból megvásárolt és veszprémi levéltárban őrzött iratok, üzleti levelezés, jobbára a harmadik generációt képviselő Kluge Ferenc idejéből maradt ránk (1851). Tanulóidejét a soproni Schätzel Sámuelnél töltötte, majd segédként négy hónapot dolgozott mestere műhelyében, úgy indult vándorútra, ami kötelezően három év volt a festők céhszabályai, szokásai szerint. Kluge Ferenc vándorkönyve alapján felrajzoltuk 1846. március 31. és 1850. január 17. között megtett útjának állomásait, amely cseh, szász, német, svájci és osztrák területeken haladt át és tért vissza Pápára.

17 Még ebben az esztendőben megkezdte önálló működését. „Mi kiváltságos Pápa városa bírája és Tanácsa adjuk emlékezetül mindeneknek, kiknek illik, hitelesen bizonyítván, hogy jelen bizonyítványunkat mutató Kluge Ferencz pápai származású kék festő ki-töltött rendes vándorlási ideje után városunkban, megtelepedve szülői után egy részben reá nézett apai házat testvéreitől átvette s tanult mesterségének szabad űzhetése s folytatása neki megengedtetett."

18 A mesterremeket még a pozsonyi főcéh adta ki számára, amiből világos, hogy a városi mesterekkel szemben nagyobb követelményt támasztott a céh. A kelmefestés és kékfestés minden lényeges fogása bele volt foglalva az előírásba, amit valóban jó felkészültséggel lehetett csak teljesíteni, és megszerezni a „Schön- und Schwarzfárber" címet. Aki csak az utóbbi címet kérte, annak a kelmefestést csak vászonanyagon kellett elvégeznie, valamint kendőt tarkázni és búzavirágkékre kifesteni. Lássuk a pozsonyi főcéh jegyzőkönyvi feljegyzését: „Herrn Franz Kluge in Pápa. Hirmit übersende ich Ihnen Schriftlich das für einen Suplicanten bestehende Meisterstück, bey der Schön und Schwarz Färber Innung zu Pressburg wie folgt. 1-tens fünf Elln weises Tuch Fein Krapproth zu Färben. — 2-tens muss eine Waidfarbe von einen Indigo Ausgeschärft werden, dan werden 20 Elln Tuch in vier theile getheilt, davon werden 5 Elln in den Waidfarbe Franzblau gefärbt, 5 Elln eingeblaut dan Feigelblau oder Braun Ausgefärbt, 5 Elln cingeblaut und Grün ausgefärbt, 5 Elln eingeblaut und echtschwarz ausgefärbt. 3-tens werden 40 Elln Weise Mitelfeine Leinwand in fünftheile gefärbt, nemlich 8 Elln Rosenroth, 8 Elln eingeblaut dan lichtgrün ausgefärbt, 8 Elln auf den kalten Kyp echt Kornblau 8 Elln eingefärbt dan echtschwarz ausgefärbt 8 Elln eingefärbt dan Feigelblau oder Braun, dan 1 tuzent Lein sant(?) Tichln auf beiden seiden eingedruckt dan Kornblau ausgefärbt um fertig Glänzen die Apretour. - In Namen der privilegirten Schön- und Schwarzfárber Innung zu Pressburg. Zeichne auch mit Aller Achtung P. K. Obervorsteher."

19 A teljesítésnek nincs nyoma a jegyzőkönyvben, mert időközben a pápai mesterek is a Pozsonytól elszakadt és önállósodott soproni Schön- und Schwarzfárber céh hatáskörébe kerültek. Ennek jegyzőkönyvében 1851-ben mint „Mitmeister"-t jegyezték be Kluge Ferencet, ami egyrangúságot jelentett a céh székhelyén dolgozó mesterekkel, nem úgy, mint a „Landmeister", „Vidéki mester" titulus.

20 A műhely 1858-ban ünnepelte alapításának 75. évfordulóját, meglehetősen öntudatosan. Egy díszabrosz készült erre az alkalomra két rőf széles és kb. négy rőf hosszú-