Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

rehozását javasolja. Előbb elfogadták, majd elvetették ezt a javaslatot. 1899ben mindenesetre azt jelentette, hogy Bác*s-Bodrog, Baranya, Békés, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Hunyad, Komárom, Krassó-Szörény, Nyitra, Pozsony, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szilágy, Temes, Tolna, Torontál, Veszprém és Zemplén vármegyékben már megszervezték a járási faiskolai felügyelőségeket /66/. Ugy gondolta, - amint az fogalmazványából kitűnik - hogy legegyszerűbb volna a selyemtenyésztés védelméről szóló 1885. évi XXV. t. czikket egy § -sal megtoldani, s eszerint "minden vármegyében hol a selyemtenyésztés meghonosítható, az általam ajánlott járási faiskolai felügyelői intézményt hozzák létre." /66

/a/. A selyemtenyésztést egyébként többrétű törvényi szabályozás segítette. A Földmüvelésügyi Minisztérium 1889-ben kész jogi szabályozást vett át: a fentebb hivatkozott törvénycikk biztosította a selyemtenyésztés állami védelmét. A végrehajtási utasitás - egyebek mellett - részletesen intézkedett arról is, hogy az "egészséges petéket" hogyan igényelhetik a tenyésztők. Az "alkalmas peték készítésével a szekszárdi magyar királyi selyemtenyésztési felügyelőséget" bizta meg a miniszter, az igénylések összegyűjtését pedig igazgatási feladattá tette: a törvényhatóságokat kötelezte a helyi elöljáróságoktól beérkezett kimutatások Szekszárdra küldésére /67/. Az 1894. évi XII. tcz. és két rendelet /48 000/1894. F.M. sz. és 71 743/1894. F.M.sz./ intézkedett a községi faiskolák létesítéséről, az eperfacsemeték közterületre való ültetéséről, gondozásáról. A törvény a selyemtenyésztőknek szabad lortibszedést biztosított a közterületen álló eperfákról. 1909-ben elrendelték az eperfák évenkénti megszámlálását, leltározása is /68/. A selyemtenyésztés országos szervezete Az egész országra kiterjedő és hallatlanul szerteágazó, a selyemtenyésztéssel kapcsolatos feladatokat csak jó szervezettség mellett lehetett áttekinteni. Magáról a szervezetről elegendő annyit elmondanunk, hogy az ország 31 megyéjére terjedt ki az országos felügyelőség tevékenysége. 3000 községben volt megbízottjuk, akik a peték kiosztását, a szederfaállomány ellenőrzését végezték, őket a felügyelők ellenőrizték, akiknek 15-20 községben kellett végezniük ellenőrző és oktató munkájukat és feladatuk volt a gubóbeváltás is. Általában 10-12 felügyelő tartozott egy főfelügyelőhöz, aki viszont a központtal volt állandó összeköttetésben /69/. 1905-ig 90 felügyelőség végezte a "selymérpete", illetve a hernyó szétosztását, és a gubóbeváltás körüli munkákat. 58 petekészitő állomás feladata volt a selymérpete előállítása; e petéket azonban Szekszárdon górcsővel megvizsgálták, s csak az egészségeseket küldték szét tavasszal a termelőkhöz /70/.