Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák
A bányákhoz szükséges kötelek ebben az időszakban a kötelesek technikai felkészültségéhez képest szokatlanul nagyméretűek. Ezekkel emelik ki a bányákból a vizet, a kibányászandó anyagot, sőt a megsérült bányászokat is kötéllel mentik ki az egyre mélyebb aknából /8/. A nagy bányakötelek készítésénél együttműködő több céhes mester és legényei munkamódszerére vonatkozóan nincsenek adataink. Feltehetően a hosszú fonalakat többen fonták meg egymás mellett olyan számban, hogy az a kellő vastagságot kiadja. Azután a fonalakat a kallantyus szerszám forgatható horgára vetették fel, s sodorták kötéllé /9/. Jelentős méretűek voltak a folyami hajózáshoz használt kötelek is ebben a korszakban. A korabeli számadáskönyvek közül a pozsonyi tartalmazza talán a legpontosabb felsorolásokat. Egy 1526-ból származó adatból tudjuk, hogy a város helyi kötelesektől vásárolta be különböző kötélszükségletét, de a nagyobb köteleket Bécsből hozatta /lo/. A számadáskönyvben 1 révkötél / 1 font dénár értékben/ 4 nagyobb kötél /6 fontdénár értékben/ egy hajók összekapcsolására szolgáló kötél /Zugsail/ szerepel Bécsből importált áruként. Ebből következtethetünk-e arra, hogy a pozsonyi kötelesek szakmai felkészültsége nem volt elegendő az igény kielégítésére? Valószínűnek látszik. A közeli Bécsben ugyanis erős kötélipar létezett. A kötélgyártó főcéh 13ol-ben alakult meg ott, s a hajózás, a halászat, az átkelő kompjárat, s a mezőgazdasági szükséglet kielégítésének biztos alapján vivott ki tekintélyt a környéken. Ezért rendelték a pozsonyiak is a nagyobb, erősebb kötélmüveket a bécsi kötelesektől. 2. kép: Mátyás király "Elefánt" nevü ágyuja. /A miniaturát Miksa császár Zeugbuchjából Balogh J. közli: A művészet Mátyás király udvarában. II. Bp. 1965.