Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

igy pl. Poroszországban és Angliában. /28/. Ebben az időszakban már ésszerűtlennek mondható magatartás példái is előfordulnak. A nyirok céhe a munka megkönnyítését célzó, 1680 körül Angliában feltalált kruk /mailloche/, a nyiróolló egy szimpla és szellemes alkatrészének alkalmazását betiltották. Az indok: az inas utánpótlás tul egyszerűvé vált és a segédek féltették kiküzdött szerény előnyeiket. Csak 1760-tájt szabadult fel a használata. /29/. A francia demi-castor esete abból keletkezett, hogy a kalapos céh tiltotta a nyersanyag keverését, igy az egyre dráguló hód szőrének használatát is. Amikor a kormányzat végül szabadalmat adott olyan kalapra, melynek felületén helyezkedtek el a hód, belsejében nyúlszőrök és gyapjú, a céh elkeseredett harcot indított, mely 1667-1734-ig tartott. /30/. Közben sokszor vallásos színezetet adtak a céhek ügyüknek, a találmányokat a gonosz müveiként állitva be, amire az egyszerű nép hiedelme mindig is hajlott. /31/. Egészen az egyidejű boszorkányüldözés szellemében nem csak az indigó vált "Teufelsfarbé"-vá a császári ediktumban, "devilish invention" névvel illették a szalagszövő malmot /32/, sőt a régóta megtűrt selyemfilatórium /filatoire/ szerény rokonát, az aranyfonal cérnázót 1696-ban Milánóban "nuova invenzione diabolica"-nak kiáltják ki; a helybeli camera auriserica arra kényszerül, hogy a gépeket összetöresse, mert mindegyik 20-20 asszony munkáját veszi el. /33/. Szólni kell még a térbeli komponensről is. Amilyen mértékben láttuk, hogy az idő haladtával intoleránsabbá és a fejlődéssel szemben merevebbé válik a céhes társadalom és az ipari forradalom közeledtével sűrűsödnek az általuk provokált géptilalmak,- olyan mértékben elmondható az is, hogy e jelenség térbelileg sem homogén módon érvényesül. Egyrészt függ ugyanis az emiitett XIV. századi céhforradalmak kimenetelétől. Mig a Hanzavárosokban, Nürnbergben vagy Frankfurtban a patriciátus maradt uralmon, másutt legalábbis nagy befolyásra tettek szert a céhek a tanácsban /Zürich, Strassburg/, de sokhelyütt egyeduralomra is jutottak, mint a flamand városokban, Augsburgban vagy Kölnben. /34/. Egyértelműbb viszont a kelet-nyugati ellentét, amely persze az általános gazdasági fejlődés egyik tünete. Megfigyelhettük, hogy a géptilalmak és rombolások a fejlett iparú nyugateurópai városok jellemzői: a második jobbágyság jelenségével sújtott, Elbától keletre eső országokban csak kivételesen fordulnak elő. Az annál is természetesebb, hogy nem csak a társadalmi fejlődésben, hanem az