Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

története. Ez ugyanis a XIII. századig egész Európában elterjedt a ciszterciták révén, mégis a flandriai kallósok még a XVI. században sem adták fel ellene a harcot. Az indok kétrétű volt: a lábbal való kallózás kíméletesebb, egyenletesebb volt, a posztó fogása finomabb, ugyanakkor 20-24 kallós vált kenyértelenné. /6/ Ahol apátságok és püspökségek voltak a földesúri jogok gyakorlói, a városi magisztrátus támogatta a kallósok ügyeit, amint azt Carus-Wilson és Uytven számos adattal alátámasztják a XIII-XVI. századra. Mig azonban 1346-ban Bristol még büntetéssel tudta fenyegetni a posztóikat vidéki malomba küldőket /qe nul hom face amesner hors de ceste ville nule manere drap a foler... sur peyne de perdre XL d pur ches cun drap"/ /7/, addig az 1559 évben Louvainben épített kallómalom esetében a posztóscéh érdeke kollidált a lábbal kallózókkal, akik igy alul maradtak. Panaszukban igy tiltakoztak a túlhajtott termelés ellen: "Ezek a posztókészitők azt kívánják, hogy a posztó egyik vége a kallódézsákban, a másik még a szövőszéken legyen.... egyetlen kiáltásuk: Siessetek, siessetek! Csak a pénzt akarom!" /8/ A helyzet világos? ahol idejekorán reagált a hatalommal biró céh /a kereskedőké/ és a kallómalom városi polgárok /pl. Nürnberg/ vagy éppen a posztós céh tulajdonában volt /pl. Firenze/, a lábbal kallózók rendjét hangtalanul likvidálták, akár engedményt téve is a minőségnek. Az önköltség csökkentése egyenlőtlen versenyre késztette azokat a posztókereskedőket, akik luxusposztóra állva át és/vagy a kallósok bérét minimálisra nyomva/a városi előírásoknak eleget tettek. Végülis, mint a louvaini esetben elhangzott "az egyik mesterség kiszorítja a másikat és néhány posztós kiűz nagyszámú szegény munkást", vagyis az uj technológia előbb-utóbb megtöri az elavultat képviselő céh ellenállását. Ismét más volt a helyzet a fonókerék esetében, mely a futainier-k révén terjedt el a XII. század óta. Itt nem céhes iparosok, hanem jobbára fonónők alkalmazták bedolgozókként az uj technológiát és amikor a posztóiparra kezdett átterjedni a XIII. század második felében, ismételt városi tilalmak kísérelték meg azt megállítani. Ezért nem is a munkaerő védelmét hozták fel indokul, hanem okkal-móddal a minőséget, hiszen a rövidszálu pamutra alkalmas szerszám a hosszuszálu fésüsgyapjura alkalmatlannak bizonyult. Mint ismeretes, már a speieri 129 8. évi céhrendszabás is megengedi /a rövidebbszálu gyapjúból font/ vetülék fonókeréken való feldolgozását és utóbb valamennyi céh tudomásul veszi a változást. A XV. századi flamand keurek szinte kivétel nélkül szabályozzák, milyen áruban, melyik fonalrendszer lehet "rockeghespin" /guzsalyfonott/, ill. "wieleghespin" /keréken font/ /9/, de közben a fonókerék gyökeres átalakuláson is átment. E néhány példából is látszik, hogy a céhek e kezdeti időszakban viszonylag rugalmasnak bizonyultak. A XV. század óta, mint emiitettük, fokozatosan változik a helyzet, különösen pedig miután feltalálók, vállalkozók privilégiumokat