Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)
Tanulmányok, közlemények - Földes Pál: Szemelvények a partizánruházat történetéből
A szovjet partizán mozgalom kiterebélyesedése során az un. Nagy Föld, a Szovjetunió állami, katonai és politikai szervezetei egyre szorosabb kapcsolatba léptek a front mögötti megszállt területeken harcoló partizánok többszázezres tömegeivel . A legmagasabb Központi Partizán Parancsnokság, amelynek főparancsnoka 194 2-től maga Vorosilov marsall volt, kapcsolatot tartott minden jelentős partizán alakulattal, egységgel. Ez az érintkezés nemcsak a rádió hullámain valósult meg, szinte félóránként-óránként ismétlődő adások révén, hanem előzően biztosított ejtőernyős leszálló terepek, majd partizán repülőterek segítségével. A partizánok soraiba szinte naponta érkeztek nemcsak felszerelési /gyógyszer, munició, robbantóanyag/ szállítmányok, hanem jól felszerelt, harcra önként jelentkező ifjú kommunista harcosok, különböző katonai és politikai szakértők. Ilyenek természetesen a legkiválóbb báránybőr subás felszereléssel, - mint maga a szerző is - ejtőernyősként érkeztek a "Kis Földre" és nemcsak személyükben, hanem ruházatukban is, különösen az első napokban, ki is tűntek a többi partizán közül. A partizánok felszerelését minden esetre talán még jobban, mint a reguláris hadseregek katonáinál, alapvetően a harcászati feladatoknak megfelelő célszerűség határozta meg. Voltak például olyan közel felderitő feladatok is, amikor a partizánok teljes civilruházatban indultak feladataikra, hogy a megszállt területek civil lakossága közé vegyülve hajtsák végre felderitő vagy robbantó feladataikat. Voltak olyan esetek, amikor a partizán felderítők az ellenséges őrszemeket az ellenség komplett katonai egyenruhájában közelítették meg. Ebből a célból a partizán parancsnokságok komplett ellenséges felszereléseket gyűjtöttek Össze és adták ki a megfelelő feladatokkal megbízott partizán felderítőket. A robbantó csoportok télen könnyen mozgó fufajka-vattás felszerelésben indultak a hóban válinkiban, esős mocsaras vidéken utászcsizmában, csuszós-mászós robbantó feladataik végrehajtására. A háború győzelmes befejezéséhez közeledve 1943 vége- 1944 elején, a szovjet partizán mozgalom harcászati-politikai jelentőségű harcai a szovjet legfelső hadvezetés stratégiai terveinek kiegészítő részeivé váltak, mint pl. a sinháboru is. A tömeges vasúti sin-, hid- és utrobbantó feladatok sikeres végrehajtásánál, amelyeket sok esetben az ellenség egyenruhájában hajtottak végre, általában a partizánharcosok ruházata a feladatoknak megfelelően, célszerűen fejlődött a reguláris hadsereg ruházatának szintjére és ezzel is hozzájárult a történelemben először ilyen óriási méretű népi háború stratégiai jelentőségű sikerének a kivívásához.
