Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Földes Pál: Szemelvények a partizánruházat történetéből

A partizánok civil öltözetének, ruházatának a legfontosabb tartozéka egy szigetelő viz- és szél elleni védő katonai sátorlap vagy esőköpeny. A civil partizánok egy-egy győzelmes harci akció befejezésekor nemcsak fegyvert, lőszert igyekeztek az ellenségtől zsákmányolni, hanem a szó legszorosabb értelmében a legyőzött, halott ellenséget levetkőztették és pucéron eltemetve a halottat, az ellenség ruháit használták fel öltözetük további kiegészítésére. Vigyáztak azonban, hogy egyetlen partizán se öltsön magára egy teljes német mundért, mert hisz akkor a gyűlölt ellenség bőrében mozgott volna partizán társai között. A parancsnok mindig maga osztotta szét, a legkisebb katonai egységben a rajparancsnok, a zsákmányul szerzett ruhanemüeket ugy, hogy a partizánok csak egy-egy ruhadarabot kaptak és nem teljes öltözékükben vedlettek át "fritzekké", mint ahogy a szovjet partizánok a németeket nevezték. A szovjet-partizán mozgalom további fejlődése során a partizáncsapatok kiegészítést kaptak olyan vöröskatonák soraiból, akik a német tankok előretörése idején az un. katlanokba szorultak, de a katlanból egyenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban kitörtek és igy elkerülték a német hadifogságot. A front előrenyomulása során azután ezek a vöröskatonák a németek hátában maradtak. A partizánokhoz hasonlóan az erdőben rejtőzködtek el és megtalálva a partizánokat, azok harcostársaivá lettek. A partizánok csak olyan szovjethadseregbeli katonát vettek fel soraikba, akik fegyverrel a kézben jelentkeztek, vagyis megtartották esküjüket és fegyverüket nem hagyták el. Az a szovjet katona tehát, aki teljes felszereléssel csatlakozott a partizánokhoz, nemcsak a partizánok harckészségét gyarapította katonai tudásával, hanem ruházati felszereléseit is megosztotta társaival. 1941 őszén-telén, de különösen 1942-ben a partizán mozgalom tömegesen egészült ki menekülő szovjet katonákkal, ezért a partizán csapatok szervezetükben és ruházatukban jelentősen átalakultak. A szakasznyi, századnyi, zászlóaljnyi erőt képviselő reguláris vöröskatonákból, az un. katonai partizánegységek alakultak ki, amelyeknek katonai szaktudása és fegyelme természetesen jóval felülmulta a civil partizánegységekét. A katonai partizán egységek a speciálisan katonai feladatokat, mint pl. robbantás, diverzió, felderités vagy nagyobb méretű harcászati támadás, szakszerűbben hajtották végre, mint a kevésbé képzett, helyi partizánok. A partizán parancsnokok, a katonai egységek tiszti parancsnokai, politikai komiszárjai azonban különösen vigyáztak arra, hogy külsőleg a ruházatukról ezeket a katonai partizánegységeket ne lehessen szovjet reguláris egységként felismerni, hanem öltözetükön, külső megjelenésükön valami partizán jellegzetességet viseljenek magukon. Igy pl. a sapkájukon a jellegzetes vörös szalagot vagy a partizán csapat valamilyen jellegzetes jelvényét.