Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Földes Pál: Szemelvények a partizánruházat történetéből

5-6. kép: Úszta Gyula és Tömpe András partizánharcosok 1944 október 8-án Nógrádi Sándor három magyar antifasiszta régi illegális kommunista, Kurimszki Sándor, Tömpe András és egy spanyol és egy szovjet rádiós kiséretében Voljanszki szovjet partizán parancsnok csapata támaszpontjára Besztercebányán szállt le. A harci ruházat, felszerelés jelentőségét nem akarjuk túlbecsülni, de kétségtelen tény az, hogy a magyar partizánok dolgát megnehezítette az, hogy az ejtőernyősök nem a közismert hazai honvédfelszerelésben, hanem valami idegen katonai felszerelésben jelentek meg. Sapkájuk, "pilotkájuk", rövid fufajkájuk, csizmájuk már messziről feltűnően megkülönböztette őket a magyar honvédektől. A velük találkozó civil lakosság is idegeneknek láthatta őket. Igy az ejtőernyősök mind csoportban, mind egyénileg, már az első perctől kezdve meg voltak fosztva célszerű konspirációs lehetőségeiktől. Ruházatuk megnehezítette politikai szervező munkájukat, sőt már megjelenésükkor egyenesen lehetetlenné tette ilyen vonatkozású kezdeményezésüket. Kétségtelen, hogy ha Szőnyi Márton és harcostársai "horthysta" felszereléssel vagy egyszerűen félcivil vagy civil ruházatban, mint szovjet partizánok ezrei, közelíthették volna meg a honi lakosságot, nem estek volna olyan könnyen csendőrkopók kezére. A magyar ejtőernyős partizán szervező csoportoknál tehát a ruházati felszerelés, mint konspirációs katonai-taktikai szempont, nem volt elhanyagolható tényező. Ennek az elvi-gyakorlati felismerésnek igazát bizonyítják a salgótarjáni medence, a sárisápi bányászok fegyveres ellenállási harci egységei, akik javarészt civil-munkaruhájukban, konspirativ módszerekkel szervezték szabadságharcos partizán fegyveres katonai akciójukat. Másrészt fővárosunk területén