Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

Összefoglaló A 18. század közepén általánossá váló kékfestés a kis műhelyek százait hozta létre Magyarországon, néhány közülük gépesítéssel gyári szintre emelkedett, a kézi technika háttérbe szorult, illetve a régi eljárások a kis műhelyekben éltek tovább. Néhány eljárás századunkban meglepetésként hat, de az idős mesterek hitelt érdemlő személyes emlékeit nincs okunk kétségbe vonni. A nagy gyakorlatot igénylő mintázásnál, a nagyobb foltfelületü formák alkalmazása esetén, a 2o. század első évtizedeiben sok helyen használták a tarkázókalapácsot, a homlokra erősitett tarkázómécsest és egyéb eszközöket. - Nyirfa és cirokseprővel való tarkázást ismerünk Székesfehérvárról, Békéscsabáról, Nagyszombatból és ólublóról. - A bandana eljárás elvét ismerhettük meg a kötözéssel és varrással történt rezerválás köténymintáin, Pöstyénből és morva Kyjov környékének népviseletében. - A két oldalra azonos mintával végzett mintázás, "treffre tarkázás" a Szepességben a mesterremek előirásokban többször szerepelt 1848-1871 között "... bestehend aus 12 St. gegengepassten Ticheln...". Tárgyi emlékeit Sopronból, Bajáról, gyakorlatát Jászapátiból, Kecskemétről ismerjük az 193o-as évekből. - Uj eljárás 1799-ben Szepesváralján a Lichtendruck, mibenlétét sajnos nem ismerjük. - A kékfestők eljárásai mellett igen kedvelt volt a századfordulón a kék, zöld, sárga, piros, narancs szinü olaj festékkel történő mintázás kendőkre. Gyakorlata általános volt az országban. - Sok műhely foglalkozott himzésminták előnyomásával is, elsősorban városokon. - A plüss és bársony fejkendők vaknyomása, pakundekli és melegvas segítségével szintén előfordult egyik Baranya megyei műhelyünkben. Ezek az apró adatok korábbi századok általános gyakorlatának emlékeiként az 195o-6o közötti időben még ismertek voltak. Dr. 0.Domonkos: "Unbekannte Angaben aus der Technologie der Blaufärberei" Zusammenfassung Das Mitte des XVIII. Jahrhundertes allgemein gewordene Blaufärben hat in Ungarn Hunderte von kleinen Werkstätten zustandegebracht; einige von ihnen sind durch die Mechanisierung auf das Niveau einer Fabrik emporgestiegen. Die manuelle Technik wurde in den Hintergrund gedrängt bzw. die alten Verfahren lebten in den kleinen Werkstätten weiter. Einige davon wirken in unserem Jahrhundert als Uberraschung, wir haben aber keinen Grund dafür, die glaubenswürdigen persönlichen Erinnerungen alter Meister in Abrede zu stellen. Bei der Bemusterung mit Grossflächenmustern, die grosse Geübtheit benötigt hat, wurden in den ersten Jahrzehnten des 2o. Jahrhundertes an vielen Stellen der Formfäustel, das an die Stirn befestigte Licht und sonstige Werkzeuge gebraucht. Wir kennen das Sprenkeln mit Birken- und Hirsenbesen von Székesfehérvár, Békéscsaba, Nagyszombat und ölubló. Das Prinzip des Bandana-Verfahrens lernten wir auf den Schürzenmustern der Reservierung mit Verband- und Nähverfahren in den Volkstrachten von Pöstyén und Kyjov von Mähren kennen. Die mit gleichem Muster beidseitig durchgeführte Musterung ist in den Meisterwerk-Vorschriften zwischen 1848-1871 öfters vorgekommen z.B. "... bestehend aus 12 St. gegengepassten Ticheln...". Die Erinnerungsstücke dieses Verfahrens kennen wir aus Sopron und Baja, seine Technologie aber aus den 193o-er Jahren aus Jászapáti, Kecskemét. Ein neues Verfahren, der Lichtendruck, erschien 1799 in Szepesváralja, dessen Technologie leider vor uns unbekannt ist. Neben den Blaufärbeverfahren war um die Jahrhundertwende im Lande die Musterung auf Tüchern mit blauer, grüner, gelber, roter und orangefarbener Ölfarben üblich und sehr beliebt. In vielen Werkstätten, besonders in den Städten, beliebt. In vielen Werkstätten, besonders in den Städten, beschäftigte man mit dem Vordruck von Strickereimustern.