Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

4. kép: Kartonnyomás, 19. század közepe. A mintázáshoz érzék is kellett, mert pl. az un. tüpetty nyomása nem kivánt erőteljes munkát, a ráverés pedig a pap kitüremlését, pacázódását eredményezte. A nagyobb foltfelületü motívumoknál a ritmusos ta-ta-tam, jobb - bal - jobb kézzel, ráverés általános volt, de ennek is erőteljesebb vagy enyhébb változatait alkalmazták a minták sűrűsége, finomsága szerint. A 19. századi gyári gépinyomás a 18-19. században gyakran használt nagy foltfelületü mintákat mellőzte, a fém-drótokból és lemezekből alakitott perrotin-mintákat, nyomóhengereket használta, az izlés változását lényegesen befolyásolta. Ezt a kismühelyek is kénytelenek voltak követni és hasonló mintázatú nyomóducokat készitettek maguknak, vagy rendeltek osztrák és cseh formakészitő műhelyekben. A két színnel nyomott kendők, kötények és abroszok legtovább őrizték meg a régi hagyományokat, vele együtt a nagyobb motivumok fából faragott nyomóducait is. Ezek divatja néhol egészen a második világháborúig élt, igy hát mintázásukról az