Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

köteles mester Pichan József legényt vette védelmébe, s panaszolta a hatóságnál hogy Schödel nyugtalan és verekedő természetű ember, legényét pedig ártatlanul vádolta. A tanács azonban a mesterek panaszát elutasította. Hiába könyörgött egy "el öregedett" makói kötélverő mester is 1815-ben, hogy egyetlen fiát, aki már 3 éve katonáskodik, bocsássák szabadon. A vármegye eluta sitotta kérvényét, mivel az illető legény "ei követett gonosz tetyeiért ezen Megye Törvény Széke által örökös katonának lévén Ítélve." A renitenskedő céhlegények elleni megtorlás formája gyakran a katonai szolgálatra való kényszerítés volt. /102/ Az első komolyabb sztrájk 1839-ben zajlott Pesten. A kötélverő legények azért léptek sztrájkba, mert szolidaritást vállaltak 2 munkatársukkal, akik sérelmeik miatt beszüntették a munkát. /103/ 1848-ban a kötélverő legények már régen vajúdó sérelmük, a megalázó tegezés ellen tiltakoztak. Néhány, többnyire a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágban /pl. még egyes bognár és kovács céhekben/ a mester legényét, ha nála idősebb volt is csak tegezte, tekintvén őt alsóbb rendű cselédjének. Ezt a mesterek közül is többen helytelenítették, de az ősi szokás ellen véteni nem lehetett. Az Ungar 1848. április 8-i száma tudósit bennünket a felújult mozgalomról, sőt azt is reméli, hogy a mester urak ennek az olcsó kivánságnak eleget tesznek, te kintve, hogy a személyi akadály a befolyásos "Oberälteste" halálával elhárult. /104/ Szabó Ervin is felteszi, hogy a kivánság teljesült. /105/ Mi azonban tudjuk, hogy nem valósult meg azonnal, mert a pesti kötélverő legények 6 eredeti aláirással ellátott német nyelvű kérvénnyel fordultak május 3-a után Szepesváry Antal tanácsnok céhbiztoshoz, amelyben ismételten a "tegezés megszüntetését és helyette az önözés bevezetését kérték". A céhvilág legalsó lépcsőjén az inas állt. Patriarchalis helyzetéből eredően parancsoltak neki a mester és a legények a műhelyben, a mesterné a háztartásban. Munkaideje korlátlan volt, igénybevétele gyakran könyörtelen. Az 1848-as Klauzál Gábor féle rendezés első artikulusa megváltoztatja ugyan a nevét, csökkenti munkaidejét, de kialakult helyzete a céhrendszer megszűnte után is sokáig alig változik. /106/ A köteles mesterség elsajátítására céhenként és időszakonként változóan 2, 3 vagy 4 évet irtak elő. 12-14 éves korban szegődtek el inasnak a gyermekek a céh mester házánál, nyitott céhláda előtt vagy a céhgyülésben szüleik és tanuk jelenlétében. Utána lefizették a szülők a felvételi dijat, áldomást adtak a szegődtetőnek, majd megkezdődött a szokásos 4 hetes próbaidő. Ha ezt kiállotta, nem volt akadálya a szakma tanulásának, s véglegesen mesteréhez költözött. Munkaidejét, teendőit mestere határozta meg. Fizetést nem igen kapott, csak ellátást és ruhát. A debreceni kötélgyártó céhszabály kimondja, hogy a mester