Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

a céhek jogi viszonyait, kijegesedett szokásait, mindennapi életük hagyományait, sőt kuriózumait is megvilágítják. Itt csupán arra kívánunk szorítkozni, hogy megmutassuk azt, ami a köteles céheknél talán kissé eltérő, sajátos belső fejlődést tükröz és igy nem közismert. A céhek szervezetére vonatkozóan a céhlevelek a legjobb forrásaink. Hibájuk, hogy többnyire sablonosak. A XVIII. századtól szinte teljesen egyformák. Tudnunk kell azonban azt, hogy kezdetben csak sok utánjárással, költséggel voltak megszerezhetők. Ezért a szabadalmat gyakran a céhet alakitani kivánó iparosok a régebbi céhes helyektől kölcsönkérték. A kölcsönző, a fiókcéh /filiális céh/ ezzel némi függésbe került a szabadalmát rendelkezésre bocsájtó anyacéhhel, "főládával", viszont szintén lehetett néhány filialisa is. A budai főcéhtől 1701-ben igy kapta szabadalomlevelét Baja, mig a szegedi kötelesek a pesti "Haupt Laadt" filiálisának vallották magukat 1743-ban,de egyúttal joghatósággal bírtak más 13 város kötelesei felett. /56/ A XVIII. századtól általánossá vált, hogy a parasztiparosok is beléptek a hozzájuk legközelebb fekvő jelentősebb céhbe, mint "landt meisterek". /57/ A pesti kötélgyártó főcéhhez 140 községből jártak be vidéki mesterek /58/ évente egyszer céhgyülésbe és fizették ki évi adójukat. Az 1813. évi cêhrendelet XXVIII. cikkelye szerint a környékbeli mesterek féltaksával, egyenként is beléphettek céhbe. /59/ Néha már eleve nagyobb közigazgatási egység köteleseit tömöritette a céh. A szepesi 16 város köteles céhe 1777-ben alakult, Nyitra megye köteleseié 1832-ben. A legnépesebb köteles céh hosszú időn át a debreceni volt. 1773-ban 33 köteles mester dolgozott a városban. Ez a szám száz év alatt, 1870-re, 11 fővel csökkent, hasonlóan a legények és inasok számához. 5 legény és 10 inas dolgozott 1870-ben Debrecenben. A vegyes céh a különböző szakmához tartozó kézművesek egyesülése volt, s rendszerint akkor jött létre, ha az egyes szakmák nem rendelkeztek elegendő számú és anyagi helyzetű iparüzővel. A kötelesek kis számukra való tekintettel gyakran alkotnak egy, két, három, négy és még több szakmával együtt vegyes céhet a XIV. századtól kezdve. A XVIII. század végétől a Délvidéken nagyon sok óriás céh alakult. /60/ Egyik-másik népes mezővárosban vagy faluban nemritkán 20-30, sőt annál is több mesterség képviselői hoztak létre ilyen vegyes céheket, legtöbhször kötelesek részvételével. Előfordult, hogy a vegyes céhben megerősödött szakma később önálló céhet alkotott. Az apatini kötelesek például az 1770-ben a bocskorkészitőkkel, nyereggyártókkal és szíjgyártókkal közös vegyes céhből kiválva 1829-ben önálló céhet alakítottak. Ennek ellenkezőjére is van példa. Az 1701-ben már önálló újvidéki köteleseket 1821-ben vegyes céhben találjuk. Szokásos és gyakran előnyös volt a sokszer távoli vidékek céheinek is az egyenjogúság alapján megkötött szövetsége. Ilyen szövetkezett, közös, confoederált céh