Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

még kevésbé lehet sió, mert a X-XIV. századból fennmaradt Tiraz-szövetek hímzett, szőttes, festett vagy nyomott felirattal jelzik a készítő műhely, ill. megren­delő nevét; /22/ hasonló gyakorlatról van tudomásunk a kopt szövetek és a talmudi idők zsidó mesterembereinek termékei vonatkozásában. /23/ Felületesen szemlélve, hasonlóképpen vélekedhetnénk a kor legfejlettebb iparával rendelkező állam, Bizánc esetében is, hiszen keresett exportárui, a selyemszöve­tek némelyikén ugyancsak megtaláljuk a császári manufaktúra, ill. felügyelőjének damasztszövéssel megörökített nevét. /24/ A gondosabb vizsgálat azonban mégis a Keletrómai Birodalom központositott és a végletekig kitenyésztett állami bürokráciájában sejteti az ellenőrzési rendszer gyökerét. A hatalmasra duzzasztott, mindenre kiterjedő felügyeletet gyakorló, több állami monopol iparágat igazgató adminisztratív apparátus tisztviselői ugyanis ólompecséttel zárták okirataikat, sőt - mint látni fogjuk - az ellenőr­zött árut is igy láttamozták. /25/ A monopóliumok legfontosabbikái kétségkívül a selyemkereskedelem és gyártás azon ágai voltak, melyek a késztermékek /szövet és ruha/ bizonyos fajtáinak előállí­tására irányultak. /26/ így például a fonal biborfestesét a Prefektusok könyve /X. század/ fenntartotta a császári, a darabfestést viszont megengedte a magán­céheknek. Ennek oka az u.n. kekolymena /tiltott szövetek/ forgalmának ellenőr­zési módszerében rejlik. Justinianus törvényeinek "De vestibus holoveris et auratiis" fejezete tiltja közrangu férfiak számára a holovera viselését és ilye­neknek magáncéheknél való gyártását, nők viszont hordhattak ilyen, manufaktúrá­ban készült damasztokat is. /27/ De a magáncéhek és az arab import szövetei is olyan pompás ruhák készítésére adtak lehetőséget, hogy tudelai Benjamin rabbi megjelenésük miatt fejedelmekhez hasonlitja Konstantinápoly lakóit. /28/ A há­rom és több árnyalatú damaszt és aranybrokátok nők hiúságának kielégítésére, udvari méltóságok viselőinek megjutalmazása mellett a császárhoz hü barbár csat­lósok, illetve nyugtalankodó ellenségeinek fékentartására szolgáltak, kivétele­sen jutott belőlük pl. a frank uralkodónak vagy követeinek. Ilyen esetekben viszont - a kiviteli engedély látható jeleként - ólombélyeggel látták el a szövetet vagy ruhát és Schlumberger egy bizonyos pecséttipust ezzel a funkcióval hoz kapcsolatba. /29/ Természetesen pecséttel látták el a külföldi kereskedő által exportálni szándékozott árut is. Ha tiltott szövetet próbált kicsempészni, korbácsolás, vagyonának elkobzása várt reá. /30/ Amikor Liutprand cremonai püspök 968-ban I. Ottó követeként Nikeforosz Phokász­nál járt, elkeseredve számol be a fennhéjázó hivatalnok tiszteletlenségéről. A vámtiszt igy szól hozzá: "Mivel pedig tudjuk, hogy te urad számára néhány disz­ruhát vettél, add elő azokat rögtön. Amelyek hozzátok illenek, ólompecséttel megjelölve nálad maradhatnak, a többit pedig, mivel azok viselése az összes nem­zeteknek, a rómait kivéve, tiltva van, a pénz visszaszolgáltatása után elvesz­szük." "Mit tehettem mást", irja rezignáltán, "engedelmeskednem kellett, s igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom