Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)
Irodalom - B. Perjés Judit: Studies in Textile History, Royal Ontario Museum, Toronto, 1977.
tudjuk, hogy Nubia fontos gyapottermesztő terület volt a középkorban. Andrew Watson hosszú tanulmányt szentel a gyapot vizsgálatára /The Rise and Spread of Old World Cotton. 355-363. old./, megállapítva, hogy a Gossypium herbaceum L. és a G. Arboreum L. a régmúltban, mint ősgyapot nem szolgálhatott textil-szál nyerésére, pusztán a gyapotmagból kipréselt olajért termesztették. Nagy kérdés, hol fejlődött ki a rosttermő gyapot? Mivel a legkorábbi gyapotot az Indus-völgyi Mohénjo-Daroban azonosították egy i.e. XVIII. századi ruhamaradványon, joggal feltehető, hogy India észak-nyugati része volt a gyapottermesztés ősbölcsője. Indiában az i.e. IV. században már szinte pamutiparról lehet beszél ni, hiszen a pamutfonal készítésének birodalmi főfelügyelője is volt. Indiából eléggé korán terjedhetett el a gyapot Arábiába, Felső-Egyiptomba, Nubiába és Etiópiába. Az ibrimi, fentebb leirt kopt püspök koránál csaknem egy évezreddel korábban volt már pamutruha Nubiában. A G.arboreum azonban csak azon a területen élt meg, ahol az éghajlat igen meleg volt és sok viz állt rendelkezésre.Északabb ra csak az egy nyáron beérő variáns terjedhetett el, de ezt a fajtát ki kellett termeszteni. Ugy tűnik Közép-Ázsiában, Turfán környékén történt meg ez az i.u. VIII. században, ahol már G.herbaceum magvakat találtak a régészek. Végül is ez az uj növény elterjedt egész Ázsiában, a Közép-Keleten, Afrikában, sőt Európa déli övezeteiben is. A X. század végén a magyar őstörténetből is ismert Ibn Haukal megemliti, hogy Egyiptomból került a gyapot Spanyol- és Olaszország földjére, sőt Szicíliában már termesztették is a gyaporcserjét. 15oo tájára a gyapottermesztés már mindenütt hatalmasan elterjedt. A textil alapanyagokat eléggé korán kezdték el disziteni, igy például a középkor hímzésnek is mély gyökerei vannak. Elsa E. Gudjónsson középkori izlandi himzések alapján rendszerezi a szakkifejezéseket és magát a himzőtechnikát /Icelandic Mediaeval Embroidery Terms and Techniques. 133-343. old./, ragyogó elemző rajzokat mellékelve tanulmányához. A középkori szövéstechnika a tárgya Sigrid MüllerChristensen dolgozatának is /Examples of Mediaeval Tablet-Woven Bands- 232237. old./, aki a XI. századi anyagot jó fényképekkel illusztrálja. Donald King "How Many Apocalypse Tapestries?" c. munkája egy XIV. századi falikárpitot mutat be /16o-167.old./, Ruth Grönwoldt XVII. századi spanyol és olasz textileket elemez /Notes on Italian and Spanish Textiles of the Seventeenth Century.126-132. cid./. A XVIII.-XIX. századi témákat lényegében három csoportra oszthatjuk. Néhány szer ző különböző díszítéseket, textil-diszitési módokat vesz vizsgálat alá, mint pél dául Katherine B. Brett /Some Eighteenth-Century French woodblock Printed Cottons in the Royal Ontario Museum. 18-3o.old. / és Santina M. Levey, aki XVIII. századi csipkéket és csipke-mintás selymeket ir le /Lace and Lace-Patterned Silks: Some Comparative Illustrations. 184-2ol .old ./. Dorothy K. Burnham /Constructions Used by Jacquard Coverlet Weavers in Ontario. 31-42.old./ és Natalie Rothstein /The Introduction of the Jacquard Loom to Great Britain. 281-3o4.old. / a Joseph M. Jacquard /1752-1834/ által feltalált, világhírűvé vált szövőgép elter jedésé-
