Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

dés tehát azt hinni, hogy csak a kész posztóvéget látták el pecséttel; a nyers, /10/ a festett, rámázott /11/ árut is bélyegezték, tehát gyártásközi minőségellenőrzés létezett. Részben ezért, részben pedig, mert esetenként több céhbeli látómester, városi tanácsbeli ellenőr, Angliában, mint látni fogjuk, még külön királyi biztos vizsgálta felül és láttamozta a véget, olykor 3-6 pecsét is függött azon. Az ország, város vagy céh jelvénye mellett gyakoriak a minőséget jelző szimbólumok, a vég méreteinek feltüntetése, a látópénz megfizetésének igazolása és nem utolsó sorban a gyártó vagy tulajdonos nevének, ill. védjegyének előfordulása ezeken a plombákon. /12/ Kivételesen találkozunk később a minőségi kategóriák megkülönböztetésére ónnal, aranyozott kivitelben is, /13/ de ez sohasem terjedt el. Nem kétséges, hogy a tulajdonjog rögzitését is szolgálni volt hivatott a posztóbélyeg. A hajótörést szenvedett árut kezdettől fogva az ólomplomba szerint identifikált tulajdonosnak juttatták vissza. így a brüggei Hanzakontor 1370-ben a bélyegek alapján küldte meg a Torun-i kereskedőknek posztójukat, a gdanski tanács pedig 1394-ben oly határozatot hozott, hogy hajótörés esetén csak a megjelölt végek tulajdonosai kártalaníthatok. /14/ A márka azonban minőségjelző szerepe révén gyakran csábitott tiltott manipulációkra. A hágai és leydeni posztó külsőre alig különbözött egymástól; mig viszont az előbbi skót és holland gyapjúból készült, utóbbit finom angol nyersanyagból gyártották. A hamburgi kereskedők eltávolitották a hágai pecsétet és leydeniként árulták a portékát /1465/. /15/ A leggyakrabban azonban a termelők 2. kép: Hibás /tul rövid/ zése ólombélyegen vég jel-