Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

Rejtőt személyi adottságok és nemzetgazdasági körülmények késztették arra, hogy tudományos müvét ily szenvedélyes felhívással vezesse be. Személyi kapcsolata a textiliparral gyermekkorában kezdődött. Atyja ugyanis kassai és eperjesi szövőgyárakban dolgozott mint művezető. Sándor fia tőle kapta az első információkat a szövetgyártásra vonatkozólag. Később Rejtő mint iparfelügyelő, közvetlenül részt vett Szerényi József munkatársaként az 1881-ben megindított iparfejlesztési tevékenységben, aminek hatására 1891-ig 29 uj textilgyár létesült. Műegyetemi tanárságának utolsó éveiben került sor a magyar textilipar újbóli felépítésére, amikor Rejtő emiitett könyvének 1.-2. kiadása készült és amikor a hazai piac textiláruval való ellátása létfontosságú gazdasági problémát képezett. E motívumok indították Rejtőt arra, hogy gépészmérnök hallgatóit textilipari tevékenységre buzditsa. Félévig heti 4 órában tartott előadásában igyekezett a textilipar sokfelé ágazó területéről a lehető legtöbb és legfontosabb ismeretanyagot összefogni. 552 oldalas textiltechnológiai szakkönyve előadásainak anyagát tartalmazza. Előadása felölelte az összes természetes és mesterséges textilipari nyersanyagokat, azok morfológiai, fizikai, kémiai és technológiai tulajdonságait, termelési körülményeit, kereskedelmi osztályozását, objektiv minősitését, valamint erre a célra szolgáló, nagy részben általa szerkesztett műszereket. A fonással kapcsolatos müveleteket előbb általánosságban elemezte előadásain, ezt követően alapanyagonként ismertette a fonás technológiáját és annak gépeit. Teljes részletességgel foglalkozott a szelfaktor szerkezetével, mert amint mondta: "AKÍ <=>nnek szerkezetét ismeri és a megoldandó feladatok harmonikus lefolyását átérti, számos egyéb automatának szerkesztését nehézségek nélkül meg tudja oldani." összefoglalta a fonó- és fésülőgépek, valamint a szövőgépek fejlődésének különböző irányait és lépcsőit, amivel a hallgatóknak betekintést adott a textiltechnológia tökéletesedésének útjáról. A fonalaknak lapokká való csoportosításának összes módszereit ismertette: a körülfonódással, kereszteződéssel vagy hurkolássc.1 való kelmeképzés módszereit és gépeit. A szövéssel kapcsolatban a kötéselemzést és annak gyakorlati alkalmazásához szükséges szerkesztési feladatokat a hallgatóknak a gyakorlati órák keretében kellett megoldani.