Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

Rejtő több évi iparfelügyelői szolgálat után kapta kinevezését a József-műegyetem mechanikai technológiai tanszék élére. Ebben a munkakörben fémek, fák, szálasanyagok, papir és rideg anyagok feldolgozási technológiáját kellett előadnia. Mindezeket akkoriban a világ összes műszaki egyetemén gyakorlati tapasztalatok alapján tanitották. Rejtő a leiró jelleget felcserélte elméleti vagy oknyomozó tárgyalással, melyet saját kutatásaival és nemzetközi konferenciákon gyűjtött ismeretekkel alapozott meg. 1894-ben kidolgozott javaslata alapján technológiai előadásait elnevezsükben, tartalmukban és óraszámban megváltoztatták. Nemcsak az óraszám nőtt, hanem a gépészmérnök hallgatók 15-20 fős csoportban laboratóriumi, ill. műhelygyakorlatából is kaptak alapképzést. A mechanikai technológia Rejtő tanári működése alatt kezdett tudományággá alakulni, amiben ő nagy szorgalommal és mélyreható búvárkodással vett részt. Az általa előadott tananyag mindig korszerű maradt. Ezt a nagy anyagot végső formájában: "Az elméleti mechanikai technológia alapelvei és a szálasanyagok technológiája" cimü, 4 kötetes főmüvében foglalta össze, ennek 4. kötete "A textilipari technológia." Rejtő a hazai textilipar kiépítésének és a fejlesztésének országos jelentőségét e müvének bevezetőjében e szavakkal emelte ki: " közgazdasági függetlenségünket fejlett textilipar nélkül el nem érhetjük, ezért minden magyar ember hazafias kötelessége, hogy textiliparunk fejlesztését tőle telhetően előmozdítsa. " Rejtő Sándor 1853 - 1928