Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

nem másfél évtizedig vezette az intézetet és nagy érdemeket szerzett az iskola fejlesztésében és a szakoktatás tartalmi kérdéseiben. Az intézet megalakulása óta a nappali oktatás vonalán mintegy 300 szakiskolai, 2000 középfokú képzettségű szakembert adott a textiliparnak. Ehhez hozzájárul még az esti oktatásban végzettek tekintélyes száma. A fonó-szövő- és a hurkolóipar számára mintegy 1500, a textilvegyészet számára pedig 500 szakembert képeztek ki. Ezek a számadatok is bizonyítják, hogy a magyar textiltudomány megalapítójának nevét viselő intézet méltó szerepet töltött be a középfokú textilipari szakoktatásunkban. 3.4 Szegedi Textilipari Szakközépiskola A szegedi diákvárosban 6000 középiskolás diák tanul és ebben a nagy középiskolai hálózatban jelentékeny szerepe van a Textilipari Szakközépiskolának. Létesítésének szükségességét a város nagy hagyományokkal rendelkező textilipara indokolta. Szegeden és környékén az iparszerü kender- és lenfeldolgozásnak százéves múltja van. A szocialista iparositás első nagy szegedi létesítménye a Szegedi Textilmüvek volt, amit követett a Szegedi Ruhagyár, majd a Csongrád megyében alakult többi textilgyár /H0DIKOT/. Az iskola 1951. szeptemberében kezdte meg működését két első osztállyal a volt szegedi piarista gimnáziumban, albérlőként. A felszerelés igen szegényes volt, régi iskolák leadott bútorait és felszerelését kapta meg az uj technikum. Az első két osztály rostfonó és szövő, ill. pamutfonó és szövő szakos volt. Már egy év múlva megkapta az intézet a József Attila sugárúti laktanyát, amelyet már a Közlekedési Műszaki Egyetem használt. Ez az épület lett a szegedi középfokú oktatás végleges otthona, amelyet tanműhelyek hozzáépítésével folyamatosan korszerűsítettek . Az iskola osztályainak száma pár évi ingadozás után 9-10 osztályban /4-5 fonó és 4-5 szövő osztályban/ állandósult. 1972-ben az ipari szükségletre való tekintettel megkezdték az oktatást kötő-hurkoló tagozaton. Igy lett az iskola 12 osztályos, 4 fonó, 4 szövő, 4 hurkoló osztállyal. Az iskola neve, hasonlóan a pesti szakiskolához, többször változott. Első neve: III. sz. Textiltechnikum, majd Fonó- és Szövőipari Technikum, végül Textilipari Szakközépiskola lett. Az intézmény a nappali tagozaton fennállása alatt több mint 1000 érettségizett szakembert adott az üzemeknek. A nappali képzés mellett a dolgozók esti- és levelező-tagozaton való oktatása folyt. Kb. 600-an végezték sikeresen. A tanműhelyek felszerelése 1960-ig elavult volt. 1958 óta egyre több uj gép került a tan-